Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
ásványszenek bányászatának az Általános Bányatörvény általi szabaddá tétele a tulajdonjog olyan korlátozását jelentette, amelyre nézve csak a magyar országgyűlés lehet illetékes. A pátens útján kihirdetett Általános Bányatörvény ugyanakkor nem került az országgyűlés által megerősítésre, így ilyen korlátozásra sem volt feljogosítva. Az Országbírói Értekezlet bányaügyi albizottmányának jelentése mindezt a következőképpen fogalmazta meg: ,^4 kérdésben lévő ált. osztr. bányatörvény közjogi szempontból való megfontolása közben az albizottmány figyelmét el nem kerülheté azon intézkedés, miszerint ... a kőszénnek valamennyi nemei is a fejedelmi bányafőjog (Berg-Regale) tartozékai sorába helyeztetnek és bányászati adományozhatás tárgyának jelentetnek ki, holott ezelőtt a földbirtok tartozékának tekintetvén, a tulajdonos részéről minden megszorítás nélkül fejtethettek... Azon közjogi kérdés merült fel tehát: lehet-e a tulajdonjognak országgyűlés mellőzéséveli ezen megszorítását az alkotmánnyal összeegyeztetni?"^ A kőszén, barnaszén és lignit így a szorosabb értelemben vett Magyarországon 19 a továbbiakban újra csak a földtulajdonos beleegyezésével volt művelhető, ugyanakkor a bányászatára vonatkozó alapvető szabályozást az Általános Bányatörvény előírásai képezték. Nem érvényesült viszont ez a szabályozás Erdély, a katonai határőrvidék, valamint Horvát- és Szlavonország területén, így meglehetősen kusza joggyakorlat alakult ki a következő évtizedekben. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a kőszén kiaknázása tekintetében bányajogi szabályozás szempontjából két részre szakították az országot. A kialakult állapotokat idővel tovább bonyolította, hogy az eredetileg a törvényi szabályok megszületéséig ideiglenesnek szánt szabályozás hosszú évtizedeken át zsinórmértékül szolgált, ugyanis az annyira óhajtott magyar bányatörvény csak nem akart megszületni. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok bányajogi részének végrehajtása tárgyában a kormány 1862. szeptember 3-án a 13622. sz. rendeletet bocsátotta ki, amely a kőszénbányászat jogi szabályozása szempontjából további intézkedéseket tartalmazott. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy aki saját földjén, vagy a földbirtokos beleegyezésével idegen ingatlan területén kíván kőszénbányát művelni, az - bármely más bányavállalkozóhoz hasonlóan köteles a bányahatóságnál a maga számára kutatási vagy adományozási okmányt beszerezni 20 . Ezzel az intézkedéssel biztosították a kőszénbányavállalkozások felett is a törvényes bányahatósági felügyeleti jogkört, megszüntetve a földbirtokos és a nem földbirtokos bányavállalkozó között addig e téren fennálló különbséget. 1S Wahlner Aladár: A kőszén a mai bányajogrend keretében 13. 1 A pesti királyi ítélőtábla illetékességi területén. :u 1862. évi 13622. sz. udvari rendelet 3. pontja.
