Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
kompromisszum eredményeként több pátens útján kihirdetett jogszabály, így néhány változtatással - a bányajognak törvény által történő végleges megállapításáig - az Általános Bányatörvény kötelező törvényerejű hatályát is fenntartotta. Megállapította ugyanis, hogy a bányajog terén az 1854 előtt hatályos bányajog rendszeréhez már nem érdemes visszatérni, ugyanakkor az 1791. évi és az 1827. évi országos választmányok által megfogalmazott bányajogi reformok, illetve az 1844. évi bányatörvényjavaslat rendelkezéseit elavultnak minősítette. Az Országbírói Értekezlet az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban 1 " 1 ismét visszatért az 1788-as rendeletben megfogalmazott jogelvekhez és az Általános Bányatörvény szabályozásától eltérve, a kőszénbányászatra vonatkozó jogosítványok alapfeltételéül ismét a földbirtokos és a bányavállalkozó közötti szerződés létrehozását szabta és a földtulajdonos beleegyezése nélkül kőszénbányászatra vonatkozó jogosítványok adását nem tette lehetővé. Mindez azt jelentette, hogy ha valamely széntelep vonatkozásában az Országbírói Értekezlet határozatainak kihirdetése előtt 4 senki sem szerzett szabadkutatási engedélyt, az érintett földbirtokosnak jogában állt a szénbányanyitástól minden bányavállalkozót még akkor is eltiltani, ha maga nem kívánta a kőszenet kitermelni. A kőszénre vonatkozó jogot - mint az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogban rejlő jogosultságot - dologi jogként értelmezték, amelynek bírói úton való elismertetését az ingatlan tulajdonosa mindenkivel szemben kérhette' 5 . Emellett az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban arra is rendelkeztek, hogy a szénbánya-vállalkozók - az addig a kincstárnak fizetett bányavámot (bányabért) - továbbiakban bérleti díjként a földtulajdonosnak kötelesek megfizetni. A bányavállalkozók a haszonbérbe vett területek után a bányabért, tekintett nélkül az általuk kitermelt szén mennyiségére mindaddig fizetni tartoztak, míg a bérelt területen kitermelhető és haszonnal értékesíthető szénmennyiség volt és a bányaüzem vis major által akadályozva nem volt. még abban az esetben is, ha egyáltalán nem termeltek szenet 16 . A kőszén-előfordulások tulajdonjoga általában a felettük elterülő ingatlan tulajdonjogával együtt volt átruházható, a joggyakorlat azonban megengedte a kőszén kiaknázási jogosultságok ingatlantól elkülönült, önálló ingó dologként történő átruházását is 17 , utóbbi esetben tehát a kőszéntelepek tulajdonjoga elválasztható volt a felszíni ingatlanok tulajdonjogától. Az Országbírói Értekezlet a kőszén bányajogi besorolása vonatkozásában, az Általános Bányatörvényben foglalt szabályozás megváltoztatását és a korábbi szabályozási alapelvekhez való visszatérést azzal indokolta, hogy az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VII. rész. Bányaügy; I. fejezet: A kőszénről 4 1861. július 28.-ig. Dancsházi Szeőke Imre: Bányajogi döntvénytár 17. sz. döntvény 30. 6 Dancsházi Szeőke Imre: Bányajogi döntvénytár 18. sz. döntvény 46. Dancsházi Szeőke Imre: Bányajogi döntvénytár 600. sz. döntvény 585-586.
