Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig
aknázták ki, hogy a szénrétegek sok helyen könnyen hozzáférhetőek és kitermelhetőek voltak. Wilhelm Friedberg lengyel geológus 1906-ban arról tett említést, hogy a Trsztenától keletre fekvő Ljeszek (Liesek) faluban a 20. század elején egy 150 m mély aknát létesítettek. A további mélyítéssel azért hagytak fel, mert kevés szénre bukkantak. W. Friedberg szerint ezt az eredményt a nem kellően szakszerűen elvégzett kutatómunkának köszönhették. Az Usztye mellett található szénréteg vastagságáról egy másik lengyel geológus, Marian Raciborski is említést tesz, aki szerint az 1,7 métert tett ki és a szén jó minőségű volt. Papp Károly 1915-ből származó adatai szerint az árvái szénmezők mintegy 5 km 2 területen helyezkedtek el és feltételezett készletük 1.500.000 tonna volt. Trsztena területén 1861-ben az Árvay család rendelkezett kizárólagos kutatási engedéllyel. Kutatóaknák segítségével egy vékony szénréteget tártak fel. Még 1864-ben is foglalkoztak ezekkel a kitermelésre alkalmatlan vékony szénrétegekkel, majd ugyanebben az évben visszaadták a kutatási engedélyt. Ugyanez a vállalkozás Tsztenától északra is végzett kutatásokat, ahol 1857-ben két kutatóaknát (az egyik 6, a másik 4 m mély volt) létesített. Az aknák egy kb. 30 cm vastag szénréteget kereszteztek. 1857-ben egy másik helyen 7 m mély kutatóaknát ástak, amely segítségével egy 30 cm vastag szénréteget találtak. Az akna feküjéből egy 16 m mély fúrást végeztek, amely segítségével egy 1 m vastag szénrétegre bukkantak. A kutatófúrást 1859-ben folytatták, s ennek segítségével további 32 m mélyre jutottak el, de nem leltek harmadik szénrétegre. Hozzáláttak az aknának a második szénrétegig történő mélyítéséhez. A munkát azonban nem tudták befejezni, mert vízbetörés történt és a vizet nem tudták eltávolítani. A cég 1865-ben kérte az 1856-ban megítélt kutatási engedély törlését. Az Árvay-család uradalma a Ljeszek községtől délre fekvő területekre is kapott bányaművelési engedélyt. A „Jozefi Feld" bányaadomány területe 12.544 négyszögölt tett ki. s azt 1853. március 7-én a Bányabíróság Maluzsinai (Maluziná) Kirendeltsége adta ki. Az Oravica patak bal partjára érvényes két, illetve a patak jobbpartjára érvényes egy kizárólagos kutatási engedélyt 1856. július 18-án adták ki. Ezek is szénlelőhely felkutatására voltak érvényesek. Az 1857. évről szóló jelentés szerint ezeknek a kutatási munkáknak a keretében 52 m hosszú, a szénmezőhöz vezető tárnát létesítettek. Az Árvay-család a szénlelőhelyet kelet és nyugat felől megkutatta. Tekintettel arra, hogy a további kutatások során nem találtak kitermelhető szénkészleteket, 1865-ben felhagytak a kutatómunkákkal. F. Foetterle a bécsi Birodalmi Földtani Intézetnek vizsgálat céljából mintát küldött a Ljeszek (Liesek) határában található Csimhova (Cimhová) szénlelőhelyről. Az elvégzett elemzés szerint a szén 17,4% hamut tartalmazott. Egy másik, ugyanerről a helyről származó minta hamutartalma 16,2% volt.
