Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

Csehszlovákia megalakulás után az első években még viszonylag magas szinten folyt a termelés, de gondok jelentkeztek az erdőbábonyi szén értékesítése körül. 1922-ben a termelés még 4-8 vagon volt naponta, ami éves szinten 156.000 q-t tett ki. A termelés első jelentős csökkenése 1923-ban következett be, ami már előre vetítette az erdőbádonyi szénbányászat közelgő végét. A más mezőkön kitermelt hazai szén konkurenciája, a megrendelések viasszesése, a kisebb üzemzavarok, s -a minden valószínűség szerint a nem megfelelő - üzemvezetés együttesen eredményezte azt, hogy 1929. július 12-én Erdőbádonyban véget ért a szénkitermelés. Az Union Társaság bányaművelési engedélyét a besztercebányai Nemzeti Bank vásárolta meg azzal a céllal, hogy ezzel megóvja a kovácsfalvai hévízforrást, amelynek a bank 1917-től volt a tulajdonosa. (A bank 1917-ben vásárolta meg annak a területnek az első felét, majd 1926-ban a másik felét is, ahol a forrás volt található.) A kovácsfalvai forrás gyógyvízzé minősítése, illetve a falu határában folyó szénbányászat érdekellentétére hosszú ideig nem volt megoldás. Az ebedeci (Obyce) szénmedence Az ebedeci szénmedence Ebedec és Fenyőkosztolány (Obyce, Jedfové Kostol'any) községek között, a Tribecs hegység délkeleti lejtőin, a Garam-menti Inovec hegy északi lábánál, neogén képződményekben található. A lelőhely felfedezésében a víz is segített, amely a tavaszi áradások alkalmával lemosta a talaj felső takarórétegét és feltárta az Ebedec községtől nem messzire elterülő szénréteget. A szénlelőhely feltehetően már a 17. században ismert volt, de csak 1768tól van nyoma annak, hogy a kincstár komolyabban kezdett érdeklődni ez iránt a lelőhely iránt. A Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal ekkor tett jelentést erről a lelőhelyről a bécsi Udvari Kamarának. Az Udvari Kamara utasítására a Selmecbányái Jan Sepp bányafelügyelő ekkor végezte el az ebedeci szénlelőhely első ismert felmérést, amely során megállapította, hogy annak kiterjedése délészaki irányú és kelet-nyugati irányban lejt. A feltárt és megvizsgált szénréteg vastagsága körülbelül 5 lábat (1,7 m) tett ki. A helyszínen vett minták egy részét Bécsbe küldték, a fennmaradókat pedig a Selmecbányái Bányászati Akadémia professzora. M. J. Jacquin vizsgálta meg és elvégezte azok minőségi elemzését. Megállapította, hogy a szénnek magas a víz- és a kéntartalma, s elégetésekor erős szagot áraszt. Az analízis eredményei azonban nem voltak annyira meggyőzőek, hogy a kincstárat nagyobb beruházásokra ösztönözzék az ebedeci szénmezőn. A lelőhely viszonylag távol volt a bányavárosoktól, s ezért a Selmecbányái bányahivatalnokok nem tanúsítottak iránta komolyabb érdeklődést. A lelőhely első felmérése után három évvel a nyitrai A. Reinsperger orvos levelet írt Bécsbe, amelyben tájékoztatta az Udvari Kamarát arról, hogy ismer