Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.
A bányavezetés arra törekedett, hogy dolgozói könnyen, a lehető legkevesebb utánjárással és viszonylag kedvező áron jussanak hozzá a szükséges árucikkekhez. Ezért a benépesülő bányatelepeken igyekeztek minél előbb élelemtárakat felállítani. Ezek kiépülése az 1930-as évek második felében teljesedett ki, amikor már a társaság minden jelentősebb bányatelepén lehetett DGT-élelemtárban vásárolni: így Pécsbányatelepen, Szabolcson, Vasason, Somogyon, Újhegyen, Meszesen. Ebben az időszakban az élelemtárakban kínált árucikkek száma 1100-1300 között volt. 39 Röviden összegezve a DGT szociális gondoskodását a 19-20. század fordulóján és a két világháború közötti időszakra vonatkozóan, azt mondhatjuk, hogy a nyereségorientált tőkés nagyvállalat, amely alapvetően termelése eredményességére alapozhatta a dolgozói körében kiépített - mai kifejezéssel élve - szociális (védö)hálót, a kor kihívásainak jól megfelelt. A vállalat követelményrendszerét elfogadó alkalmazottak többé-kevésbé kiszámíthatták jövőjüket, életútjukon a társulathoz való kötődés a viszonylagos stabilitást jelentette. Ezzel is magyarázható, hogy akár a műszaki vezetésben, akár a fizikai munkások körében, a vállalatnál való elhelyezkedés generációkrólgenerációkra történő hagyományozódása jellemzőnek mondható. Összegzés helyett A DGT történetébe, vállalati struktúrájába 1938-ban, az Anschluss után, közvetlenül is beleszólt a világháborús politika. A bécsi székhelyű társaság a fasiszta óriásvállalat, a „Hermann Göring Werke" 40 része lett Ausztria Németországhoz történő csatolását követően. Ezzel a háborús célokat megvalósító, új típusú gazdálkodás, az ún. hadigazdálkodás kezdődött meg a Pécs környéki bányáknál is. A II. világháború lezárulása után a DGT pécsi bányáival együtt jóvátétel címén szovjet fennhatóság alá került. Az új nagyvállalat neve Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság (MESZHART) lett. Az 1950-es évek elején, máig tisztázatlan formában, Magyarország „visszakapta", visszavásárolhatta a szovjet tulajdonrészt a MESZHART-ban. Ezzel párhuzamosan pedig már javában folyt a bányák államosítása, a"széncsata", a szocialista bányavállalatok kiépítése a Mecsekben is. A DGT ausztriai történetét azzal foglalhatjuk össze, hogy az 1955-ös osztrák államszerződés értelmében a bécsi székhellyel továbbműködő DDSGnek kizárólagosan állami részvénytársaságnak kellett maradnia. A vízi szállítás j9 i. m. Huszár: Vállalatirányítás...725-739; Huszár Zoltán: Élelemtárak a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányatelepein /1896-1939/ in.: Tanulmányok Pécs Történetéből 2-3. szerk.: Vonyó József Pécs, 1996. 225-241; Huszár Zoltán: Adatok a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) Pécs környéki bányatelepeinek élelemtárairól /1896-1939/ In.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 /1998/, szerk.: Uherkovich Ákos Pécs, 1999. 199-213. 40 August Meyer: Hitlers Holding. Die Reichswerke "Hermann Göring" (Europa Verlag München - Wien, 1999)
