Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
Dr. Izsó István A kőszénbányászat évszázados bányajogi vitája A magyar bányajogfejlődés folyamatában mindig központi kérdés volt a földtulajdon és a bányatulajdon egymáshoz való viszonya. A két önálló tulajdonjog ellentétei különösen kőszénbányászatunk kibontakozásával éleződtek ki. A 18. század második felében meginduló iparosodási tendenciák, illetve a hagyományos tüzelőanyag, a fa egyidejű hiánya elengedhetetlenül szükségessé tette, a korábban alig létező szénbányászat ipari méretekben történő megindítását. Kezdetben nem is elsősorban az ipari igények növekedése, hanem az erdőkkel való rablógazdálkodás következtében került előtérbe a szén tüzelőanyagként történő minél szélesebb körű felhasználása. Ennek legfőbb oka ugyanis az volt, hogy a század közepére a fa ára az ötven évvel korábbi ár kétszeresére növekedett 1 . A birodalmi kormányzat 1766-tól jutalmak kitűzésével is ösztönözni kezdte a széntelepek felkutatását és termelésbe állítását , továbbá 1782-ben a vármegyék felé rendelkezett az előfordulások bejelentésére is. Az intézkedések hatására elsősorban tőkeerővel alig rendelkező városi polgárok próbálkoztak bányákat létesíteni, de kezdettől fogva nem tudtak megbirkózni a szénkutatással érintett földbirtokosok merev elzárkózásával, így maradt alul pl. a Verőcén bányászkodó Sanderspiel budai polgár Brennbergen Tersztyánszky Dániel a szemben". A bányászat jogi szabályozásának alapját az 1723. évi CVIII. törvénycikkel végre az ország egész területén a bányabíróságok magánjogaként elismert 1573. évi Miksa-féle Bányarendtartás képezte. Erdélyben a Bányarendtartás kötelező erejét az 1747. évi novelláris cikkelyekben pedig az országgyűlés azon A brennbergi bányagondnok pecsétje, 1825 a váci püspökkel szemben vagy földtulajdonos Sopron városával Dr. Gergely Ernő: A magyarországi bányásztársadalom története 1867-ig. 149. Az 1766. szeptember 9.-én Bécsben kelt dekrétum szerint, aki tőzegtelepet fedez fel. 24 dukát, aki pedig megoldja az ércek olvasztását tőzeg-szénnel, annak 100 dukát prémium járt. 1768ban a jutalom összegét növelték és hatályát kőszénre is kiterjesztették In.:A magyar bányászat évezredes történele I. kötet 231. Magyarország története tíz kötetben II. 1686-1790. 1000.
