Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Csiffáry Gergely: Energiaválság a 18-19. századi Magyarországon
ország gyarmatosításáról, ennek ellenére időről időre napvilágot látnak ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások a 18. századra vonatkozóan: „A bécsi udvar gazdaságpolitikája a század második felében súlyosan hátráltatta a magyarországi manufaktúrák ügyét, de távolról sem volt elegendő likvidálásukhoz"r Ehhez hasonló elfogult, Habsburg-ellenes, olykor az egykori uralkodó osztály érdekein netán sérelmi politikáján nyugvó értékelését megfogalmazó véleménnyel találkozhatunk lépten-nyomon, a korszakról írt munkákban. Valahogyan másként kell kiindulni, s mindenképpen a tényeket kell, figyelembe venni. 1740. december 16-án, rövid másfél hónappal később, minthogy Mária Terézia kihirdette a trónra lépését, kitört az osztrák örökösödési háború, s ennek következményeként II. Frigyes porosz király bevonult Sziléziába. E támadás következtében a Habsburgok már 1741-ben végleg elvesztették a birodalom legiparosodottabb tartományát, Sziléziai. A 8 évig tartó háborút lezáró aacheni békekötéskor. 1748. október 18-án, de jure is le kellett mondani Sziléziáról, Pármáról, Piacenzáról. Cserébe visszakapták Belgiumot és sikerült elismertetni a Pragmatica Sanctiobàn körülírt uralkodói jogokat. A Habsburg monarchia az 1756. VIII. 29-én kitört ún. hétéves háborúban még egy sikertelen kísérletet tett az értékes tartomány visszaszerzéséért. A háborút lezáró hubertusburgi békekötés eredményeként Poroszország 1763. február 15. után is megtarthatta Sziléziát. Szilézia elvesztése érzékeny veszteséget okozott a Habsburgoknak. A monarchia gazdaságát az iparfejlesztésre sarkallta, ezért aztán egymás után látnak napvilágot a különböző iparpártoló törvények. A rendeletek mögött nem nehéz felfedezni azt a jogalkotói szándékot, mely részben a Monarchia és azon belül - a történelmi Magyarország katonai-gazdasági potenciáljának az átszervezésére és annak a megerősítésére irányul. 3 Szólnunk kell a korszak egyik legérdekesebb, mindeddig elhanyagoltan kezelt problémájáról, nevezetesen az energiaválságra. A 18. században a Monarchiában mindenütt a az alapvető energia az erdők fája volt. Kizárólag a fatüzeléses technikával üzemelnek a különféle vasolvasztók, üveghuták, salétromfőzők, téglaégetők, sörfőzők. A szenet még nem bányásszák és nem használják. A hazai szénkutatások kezdeményezése 1749 tavaszától keltezhető, alig félévvel az aacheni békekötés után. 1749. április 8-án báró Imhoff, a braunschweigi hercegség titkos tanácsosa megbízatást kap az alsómagyarországi bányamüvek felülvizsgálatára. Ezzel kapcsolatban Imhoff kitér a fafogyasztásra. Az ő tanácsára a királynő úgy rendelkezik, hogy a már ismert : ENDREI Walter: Magyarországi textilmanuláktúrák a 18. században. Bp. 1969. 61. 3 CSIFFÁRY Gergely-PORKOLÁB László, Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig. Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. Szerkesztette.: Dobrossy István. Miskolc. 1999. 24.
