Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása
után keletkezett, találkozhatunk a "Nyisstors Grubenfeld" felirattal a Münnich és a Gewerkschaft Grubenfeld felirat mellett. A terület Baglyasalja "Sós verő" nyugati szélén található, s egy 1867-es térképen Flamm Dávid birtokával azonosítható. Gr. Mikó Imre birtokán 1861-ben szerepelt az Imre táró, amit 1862-ben Szilvásy István bányájaként tüntettek fel. O lehetett a névadója az István tárónak, mely a Baglyas-patak jobb oldalán nyílott a Tőkés-oldalnak nevezett területen a Johanna és Catharina tárók mellett. 1863-ban az István táró termelése 15 000 mázsa volt, melyben a szén "a darabos és hulladékossal együtt vétetett". A szenet itt még kosárral szállították ki a táróból, melynek súlya 120 font volt. Szilvásy az általa termeltetett szenet a szécsényi gőzmalmában használta fel, munkásainak száma alacsony volt, csupán 7 bányászt alkalmazott. Szilvásy ezekben az években a szomszédos Etes határában is próbálkozott szénfeltárással. 7 1862. február 1.-én egy adásvételi szerződéssel jutott tulajdonjoghoz Baglyasalján Flamm Dávid a "Sós verő" részen. 1863-ban Minich Adolf is feltűnik Szilárdy Erzsébet megbízottjaként Baglyasalján, hogy szénfeltárásokat végezzen. 77 Ezek után nem véletlen, hogy Pesty Frigyes helynévtárában 1864ben Baglyasaljáról azt közölte, hogy határa "kő szenet bőven kiadhat". Ismerete természetesen a helyi közlésre támaszkodott. Jó tíz évvel később született megyei ismertetőjében Shvoy Miklós a község gyenge földjének ellensúlyozása képen hangsúlyozta, hogy kőszéntelepe van a falunak és ez "utóbbi okozó, hogy a lakosság jelenleg jobb létezésnek örvend találván ti. ugyan ezen bányában elegendő foglalkoztatást és keresetet. " 79 Sóshartyánban a Csinger-hegy és a Magyaros-tető között a Ménes-patak völgyéből kiágazó Sóshartyáni-patak mellett fekvő falu természeti kincseként Radványi Ferenc még csak a „sóskutat" említette meg a 18. század elejéről. Barnaszénbányászata csak az 1859-1860-as évektől ismert a kutatási engedélyek alapján. 1864-ben a lakosok már ismerték a Kerek-hegy aljában, a községtől keletre végzett kőszénkutatás eredményét. 1869-ből pedig Fáy Ákos kutatási engedélyét már névszerint is ismerjük. 80 Shvoy Miklós a faluról szólva azt közölte, hogy a "nyitott kőszénbánya nem használható, minthogy a földesura és volt jobbágyok között per tárgya". A kőszén "primitív, még OL. Z. 222. 1. cs. 1. sz. 1863/260 NML. XV. 3. Baglyasalja 9-10. NML. Filmtár. 138. d. NTM. Adattár. 320-66 Shvoy Miklós: Nógrád megye. Kézirat. 345. SUBA. Jegyzék a bányakapitányság iratairól. 1869/582. Prakfalvi Péter: A sóshartyáni jodaqua kutatástörténete és földtana. Sóshartyán. 1993. Shvoy Miklós: Nógrád megye. Kézirat. 449. p.
