Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása

meg, majd átruházták az 1861. júniusi-én a Szent István Kőszénbánya Társulatra. Salgótarjántól déli irányban található nagybátonyi szénbányászat fejlődéstörténetét vizsgálva, megállapítható, hogy ezen a területen is a kibúvások mentén váltak ismertté a szénnyomok a 19. század hatvanas éveiben. A kitermelés azonban évtizedeken át csak alkalmi vállalkozók gyengén felszerelt bányáiban folyt. A nógrádi szénmedencének nevezett területen itt indult meg utoljára az üzemszerű bányamüvelés.'

3 Feltűnő az a tény is, hogy a korai időszakból a "nevesített" bányákról kevés használható adatunk maradt fenn s ezek is inkább a geológiai terepbejárások révén kerültek ismertetésre, amikor a beomlott tárók, a természet által ismét visszahódított meddőhányók feltérképezésére került sor. A bányaművelésnek az alapja a Mátray, Gyürky és 1749-től Pásztón, Nagybátonyban és Tiribes-pusztán birtokot szerzett gr. Almásy-család birtoka alatt található szénvagyon lett. A lengyendi birtok és a régi Mária-táró és Simi-lejtősakna területe volt a nagybátonyi bányászat bölcsője."

4 A legkorábbi, már névvel szerepelt bányatelek 1856-ra datálódik Nagybátonyban a bányakapitányság kimutatásában szereplő "Máriahilfen" és "Johann Nepomuk" védnéven. Hogy itt már bányászkodás is folyhatott, azt a működés adatai igazolják, amikor leírták, hogy barnaszénből 207 mázsát termelt ki egy aknász és egy bányamunkás.'

5 A nagykürtösi szénmedencéhez tartozó, az Ipolytól nyugatra fekvő Óváron a barnaszenet /pontosabban lignitet/ 1861 óta fejtették. Ekkor nyitották fel a gr. Forgách-család erdejében a szénbányát.'

6 A bányakapitánysági adatok szerint 1857-ben adományozták a bányatelket, de rendszeres bányászatról csak 1864től beszélhetünk. Az évi átlagos termelése 5000 mázsa volt, az 1864-1875 között említett Amália bányából. 1914-ben Óváron az akna mellett egy 1872ben adományozott bányatelken is folyt szénbányászat, amit az omlásokhorpadások sokáig jeleztek.'

7 A bányászati szaklap 1906-ból említette, hogy 1905. október 1-én újra nyitották az óvári Amália bányát. A területen Anninger László balassagyarmati lakos bányáját Érdy Kálmán szerette volna később megvenni a szomszédos Galábocs szénterületével egyetemben. A hiányzó tőke miatt az üzlet végül nem jött létre.'

8 Pesty Frigyes 1864-es összeírásában a Nagybátony szomszédságában található Dorogházán, a Szurkos-völgyben két kőszénbánya is létezett, amit a 53 NTM. Adattár. 1631-74. 109-110. 54 NTM. Adattár. 374-66. 55 NML. Filmtár. 239. d. "

6 Pesty Frigyes helységnévtára. NML. Filmtár. 145. d. 5 Vitális István: A visszatért Felvidék és Kárpátalja szénelőfordulásai. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1906. 744. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. Budapest. 1915. 806-807. Vitális István. 1939. im: 305. 58 Bányászati és Kohászati Lapok. 1906. 744. Déry Károly: Magyar Bányakalauz. 1905. 4L MÁF1 Adattár. C. III. 6. 1904. december 12.