Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása
Mivel 1848-ban a széntermelés már elérte a 142 000 bécsi mázsát már egy korábban feltárt, művelődésbe vont tárót tételezhetünk fel. A bányamunkát itt is Wéber Alajos irányította. 31 Szabó József neves geológusunk 1852. augusztus 23. és szeptember 16. között vezetett egy földrajzi kirándulást megyénkbe. Tudósítása az 1848-ban történő bányanyitást erősíti meg. Mint írta: "...Zagyvára mentem, ott a szén-bánya viszonyait megtekintendő, Kitbinyi s Kovács urak pedig Salygót s környékét bővebben megvizsgálandók". A br. Prónay Albert tulajdonában lévő Zagyván a "szén-bányászat 1848-ban kezdődött Moos brucker Jeromos bécsi haszonbér/ő vállalkozása által. Somoskeöi és salygói basalt homokkővel van körülvéve, ez kiterjed egész Zagyvafaluig, s benne jő elő a szén-telep, s az azt követni szokott tagok. /.../ Nyernek évenként vagy 50 000 mázsát, melyet Tiszafüredre, Szolnokra s Váczra szállítanak gőzgépek használataira. Ha többet bírnának eladni, még egyszer annyit is képesek lennének előállítani. Helyben 18 krajcárba kerül egy kosár, mely valamivel több egy mázsánál; Tiszafüreden 36 kr-ba. Minthogy sokkal többet ez úton nem adhatnak el a legnagyobb erőfeszítés mellett sem, e bánya úgy fizetné ki jól magát, ha fölöslegét maga bírná felhasználni; például vasolvasztásra. Az eddig ismert rétegek nem vast art almúak, az alsók lennének tehát megvizsgálandók. " 32 A kérdéses táró az inászói völgyben, a Mária védnevű bányatelek északi részén, a 405 méter magas "Akácos" déli oldalában települt. A kitermelt szén vásárlója a DGT volt, saját pécsi bányájának 1853-ban történt megnyitásáig. A vásárlók között találjuk a Nógrád megyei halápi cukorgyárat és az egri gőzmalmot. l3 A dokumentumokban a bánya mint " Steinkohlenschurfbau Zagyva des Hyeronimus Moosbruger" néven szerepelt. 4 A közlekedés nehézkes volta miatt bekövetkezett eladási gondok kényszerítették arra Moosbruggert, hogy 1854 végén felhagyjon a bányászattal. Helyét a pesti szénkereskedő. Preussner József vette át. A „Steinkohlengewerke und Lieferant der Ersten KKPriv. Donau Dampschiff Gesellschaft" a kitermelt barnaszenet a pesti dunai rakpartra szállította , ahol a tarjáni fuvarosok napokon át ott táborozva kínálták a tüzelőanyagot. De továbbra is szállítottak Poroszlóra szenet. Wéber Alajos jelentése szerint 1854-ben egy felőr, 16 vájár, 8 csillés és 6 napszámos dolgozott az inászói bányában. A Gazdasági Lapok szakírói amikor az Ipoly és Sajó völgyében létesítendő vasút mellett érveltek, megemlítették, hogy „több Bán Imre: Az első magyar szénvasút keletkezése. Sopron. KBM. D. 622-78. NTM. Adattár. 1631-74. j2 Salgótarján története. Szerk: Szabó Béla. Salgótarján. 1972. 99. NML. Nmf. 11/1850. A Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai. Pest. 1863. II. k. 16-17. 33 NML. Nmf. 5145/1850.. 6087/1851. 34 OL. Z. 222. 1. cs. 1. sz. 1853/416
