Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

500 216/1954. (NIP. É. 9.) NIM rendeletben szabályozták, de rendelkezések születtek a bányaüzemek beszállási, kiszállási rendjének és a dolgozók létszámellenőrzésének szabályozása tárgyában (34/1956. (Szb. É. 21.) SzbM) is. A sort 1955-től kezdve, nagyszámú bányahatósági utasítás zárta (pl. a 18245/1955. OBF sz. Általános Robbantási Biztonsági szabályzat, a 837/1957. OBF sz. utasítás a bányahatárok megállapításáról, az 1461/1957. OBF sz. utasítás az újonnan munkába lépő dolgozók előzetes balesetelhárító oktatásáról, stb.), amelyek fokozatosan szabályozásuk alá vonták a bányászati tevékenységek gyakorlatilag minden mozzanatát, illetve a munkavédelem minden területét (tűzveszély, aknaszállítás, járás-szállítás, stb.). További változást jelentett 1955-től, hogy olyan párt- és kormányhatározatok születtek (pl. a szénbányászat fejlődéséről vagy a földtani kutatás egységéről szóló kormányhatározatok), amelyek már megteremtették a bányászat egységes szabályozásának törvényalkotási előfeltételeit is. Az 1956-os forradalmi események és következményeik is hozzájárultak ahhoz, hogy felismerték: nem járható tovább az a sztálini egyeduralmi politika, amelynek egyik biztosítéka éppen a garanciális jellegű jogszabályok hiánya volt. Ezek hatására a bányajog területén is új törekvések jelentkeztek, 1957-től az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség és a Nehézipari Minisztérium megkezdte az első magyar bányatörvény megalkotásának előkészítő munkálatait. A magyar bányatörvény megalkotását siettette az a folyamat is, hogy ekkorra már a legtöbb szocialista országban sor került a bányatörvények megalkotására, így pl. Lengyelországban 1953-ban, Romániában, Bulgáriában és Csehszlovákiában 1957-ben születtek meg azok a jogszabályok, amelyek a szocialista gazdasági rendszer követelményeinek megfelelően szabályozták a bányászati tevékenységeket. III. Külön fejezetben érdemes összefoglalni a bányászat hatósági-igazgatási szervezetének változásait. A II. világháború után Magyarország - akárcsak a többi szocialista ország az államigazgatásnak a Szovjetunióban az 1936-os alkotmányban rögzített jogi keretek által meghatározott rendszerét vette át. Az államosítási folyamat után többé nem az engedélyezés és a rendészeti jellegű hatósági feladatok képezték a bányászattal kapcsolatos államigazgatási feladatok zömét, hanem az állami vállalatok termelésének és igazgatásának megszervezése és irányítása. Az államosítás, a termelési eszközök „társadalmasítása" után az államigazgatásban gyakorlatilag feleslegessé váltak a tisztán jogi jellegű hatósági aktusok, az igazgatási feladatok helyébe a termelési folyamatok vezetése került, illetve az államigazgatás szervező tevékenysége vált fontossá. Mindez szükségképpen váltotta ki az igazgatási szervezetek új struktúrájának kiépítését, amely az 1950-es évek elején egészen szélsőséges megoldásokat