Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

dálkodás keretében előírt követelmények teljesítésére, a termelés mennyiségének folyamatos növelésére fektették. Hátráltatta a jogalkotási folyamatokat az is, hogy a jog szabályozó szerepét és szükségességét a kommunista eszmerendszer meglehetősen lebecsülte, hatékonyabbnak ismerve el egyes meghatározó személyek irányító szerepét és politikai jellegű útmutatásait. Ennek az időszaknak másik fontos jellemzője volt, hogy a bányászat nemzetgazdasági súlyára tekintettel megkezdődött a szociális juttatások rendszerének szabályozása és egyre inkább előtérbe kerültek a szervezési, valamint a műszaki-biztonsági és munkavédelmi követelmények, amelyek számos biztonságtechnikai szabályzat és utasítás megalkotását eredményezték. így született meg 1950. november 23-án az a minisztertanácsi határozat, amely rögzítette a szocialista szénbányászat kialakításának legfontosabb feladatait és azok végrehajtásának elősegítése érdekében megteremtette a fokozott premizálás lehetőségét, rendszeresítette a hűségjutalmat és a bányász díszegyenruha viselését, ünneppé nyilvánította a bányásznapot, továbbá lehetőséget biztosított kitüntetések adományozására és különböző erkölcsi, illetve anyagi elismerések, kedvezmények nyújtására. A 232/11/1951. NT. sz. határozat alapján sor került a mélyfúrással történő földtani és bányászati kutatási tevékenységek egységes szempontok szerint történő átszervezésére is. A határozat elrendelte a kutatási szervek munkájának összehangolását, egységes perspektivikus tervek elkészítését és első ízben rendelkezett az ásványi nyersanyagkészletek egységes országos nyilvántartásának kialakítására. A 625 625/1951. (VIII. 2.) BEM rendelkezéssel kiadták az Általános Bányászati Biztonsági és Egészségvédő Szabályzatot (ÁBBESZ), amely először határozta meg országos érvénnyel a mélyműveléses bányászat alapvető biztonsági követelményeit. A budapesti m. kir. Bányakapitányság ugyan már 1922ben kiadott egy általános bányabiztonsági szabályzatot, de annak alkalmazása csak a Bányakapitányság illetékességi területén működő bányák esetében volt kötelező érvényű, a többi bányakapitányság illetékességébe tartozó bányavidékeken nem. A háború előtti bányahatósági gyakorlat színvonalára mindez erősen rányomta bélyegét. 1952-ben átszervezték a bányászati munkásellátás rendszerét, a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Szövetsége közös határozatban rendelkezett a balesetelhárítási feladatokról, illetve rövid időn belül számos további bányabiztonsági szabályzat jelent meg. Ugyanebben az évben szabályozták a bányaüzemek vezetésének felelősségi kérdéseit (2029/9/1952. Mt. határozat) és a biztonsági megbízottak feladatkörét (2080/25/1952. Mt. határozat). Az ABBESZ után jelentős kodifikációs állomás volt a kőbányászati biztonsági szabályzat kiadása, majd a 470 874/1953. (NIP. É. 15.) NIM-EüM közös rendeletben a Kőolaj- és Földgázbányászati, valamint Mélyfúróipari Biztonsági és Egészségvédő szabályzat megalkotása. A tanbányákban és tanmezőkön foglalkoztatott bányaipari tanulók balesetelhárítási és egészségvédelmi kérdéseit az