Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

2.2. A Petőfi fejtőgép megszületése A találmány és a kísérletek ügye ismert volt a magyar szénbányászat mérnökei előtt, így kézenfekvő, hogy néhány évvel később a Petőfi-bánya lignitbányászata részére szerkesztendő fejtőgép tervezési munkálatai során a Schmidt-féle fejtőgép mintapéldányát is elővették a tervezők. A kísérletezés, tervezés akkori fontosságára jellemző, hogy az a Tervhivatal, az Iparügyi Minisztérium és a Szénipari Igazgatóság bábáskodásával történt, az általuk létrehozott Fejtőgéptervező Iroda szakembereinek vezetésével. A fejtőgép ügyét bányászati vonalon a Petőfi-bánya N.V. (Nemzeti Vállalat) és gépészeti vonalon a Ganz Hajógyár N.V. gondozta. A Fejtőgéptervező Iroda vezetője az a Török Sándor főmérnök lett, aki már a Schmidt-féle fejtőgép terveinek elkészítésében is tevékenyen részt vett. Felmerülhet a kérdés, miért esett ezen fontos kérdésben a döntés bányászati vonalon a Mátra-hegység előterének lignittelepét művelő vállalatra? A döntés oka a korabeli politika „mindentudásában" keresendő, „aki" kigondolta, hogy Budapest áramellátását egy a lignitbánya közelébe megépülő erőműre kell alapozni. A bánya termelését ezidőtájt elsősorban a korábban megépült és a Lőrinciben található erőmű hasznosította. A Fejtőgéptervező Iroda azt a feladatot kapta, hogy a Petőfi-bánya bányamezőjében müveit, három padból és két meddőbeágyazásból álló lignittelep szelektív leműveléséhez hatékony fejtőgépet tervezzen, önjáró kivitelben, folyamatos szállítóberendezéssel szerelve. A feladat kiírásából is látható, hogy a fejlesztés végeredménye csak egy, a mátraaljai geológiaibányászati viszonyokra specializált, általánosan aligha használható gép lehet. A kísérletek során, a fejlettségében 1.-6. számsorral jelölve 6 db mintapéldány legyártására került sor, amelynek 6. legfejlettebb tagja, bonyolultsága ellenére sem tudott eleget tenni a kiírásban megfogalmazott kívánalmaknak. A kísérletsorozat végső megállapítása, hogy a réselés elvét alkalmazó fejtőgép üzembiztosan Petőfibánya fejtéseiben nem alkalmazható. A fejlesztés végeredménye a sorozat 7. tagja, az un. „Petőfi" típusú fejtőgép lett, amely a Schmidt-féle fejtőgép anyagszállítási célú láncfüggöny ötletének felhasználásával és továbbfejlesztésével már a szénfal bontását, a feldarabolás elvét alkalmazta és nem használt réselő szerszámokat (H7 ábra). Ezzel a megoldással azonban ez a teljesen új elven működő gép éppen a Petőfi-bánya N.V-nél nem volt alkalmazható, hisz a pados kifejlődésü lignittelep szelektív letermelésére nem volt alkalmas. Ez a tényező tulajdonképpen el is döntötte a gép jövőbeni sorsát, mert egy kipróbálatlan és bizonytalan eredményességű eszköz befogadására a magyar szénbányászat még tervutasításos népgazdasági időszakában sem volt hajlandó. A „Petőfi" fejtőgép kimunkálására hatalmas szellemi, konstruktőri energiát mozgósítottak. Biztosították állami szinten a költségek fedezetét és a gyártás soronkívüliségét, így a gép alaptípusú változata, a kísérleti példány, Boldizsár Tibor egyetemi tanár (Sopron) szakcikkei szerint