Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

összefüggésű fejlesztési tevékenységből csak a frontfejtési munkahelyekhez kapcsolódó, elsősorban a termelési volumen gazdaságos növelését és a termelő bányamunka biztonságos feltételeit megteremtő találmányok és újítások kicsi, de igen jelentős szeletét felvillantva érzékeltethető a megalapozott műszaki alkotások évtizedekre kinyúló hatása. A munkahelyi gépesítéssel kapcsolatban megnevezésre kerülő bányavállalatok oroszlánrészt vállaltak a megoldások felé vivő gondolatok kidolgozásában, a prototípusok előállításában és próbaüzemeltetésében. Ez a kiemelés azonban nem jelenti azt, hogy a többi „szenes" vállalatnál nem folytak volna a bányamunka javítására, könnyítésére irányuló törekvések, legfeljebb azok más területeket öleltek fel, vagy kevésbé voltak világraszólóak. 2.1. Gépi jövesztés a fejtési munkahelyeken A háborús viszonyok és a világtól, annak bányászatától való elzártság ellenére, a tömegtermelés bázisát jelentő frontfejtési munkahelyek telepítése, az államosítás idején (1946. nyara), a magyar szénbányászat vezető vállalatainál, a helyi földtani viszonyokhoz illesztve, már üzemszerűen történt. A szén jövesztése, fejtése azonban jellemzően a hagyományos kézi eljáráson alapult és a lefejtett szén elszállításának gépesítése (gumiszalag, kaparó) sem volt minden frontfejtésben megoldva. A szakirodalomból és a szakmai kapcsolatokból málékkor is ismert volt a magyar bányamérnökök előtt, hogy a híres külföldi széntermelők (USA, Anglia, Németország, SzU) jelentős eredményeket értek el a szénjövesztés gépesítésében. A Szovjetunió a szénfejtőgépek tervezésében messzemenően felhasználta szakértőinek a nyugati világban tett tanulmányútjai során szerzett tapasztalatait. A Szovjetunióban végzett jövesztőgép fejlesztések és gyártások túlnyomórészt a réselés elvét alkalmazták, un. réselőláncok es réselőrudak működtetésével. A II. világháború utáni, jellemzően egyoldalú politikai kapcsolatrendszer a magyar bányászat számára szinte kizárólag az átvehető szovjet megoldás működtetését biztosította. Ettől függetlenül, a szénjövesztés megoldásának problémakörére önálló, egyedi elgondolású, átütő sikerű eljárás is született Magyarországon. A bányamérnökök gondolkodását a réselés elvének alkalmazása olyan mértékben áthatotta, hogy a Dr. Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató által szabadalmaztatott első magyar fejtőgép is réselőláncot és réselőrudat alkalmazott a szén jövesztésére. A 135 224. számon regisztrált szabadalmat a szerző 1942. március 21-én jelentette be (H6 ábra). A következő évben a feltaláló eredeti elgondolását a Szabó és Mátéffy cég budapesti gyárában öntötték formába és az elkészült fejtőgépet a dorogi 12. akna, majd a 2. lejtakna bányamezőjében helyezték kísérleti üzembe. Az eredmények a gép használhatóságát igazolták, de rávilágítottak a kötéllel vontatott prototípus legfőbb hibájára, az excentrikus terhelésből adódó oldalirányú kifordulásra. A kifordulás megakadályozását a gép lánctalpas