Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

1.2. Segítő energiaforrások az évezredes magyar bányászatban Az ember, aki a Kárpát-medencében végzett bányamunkája során alapvetően saját erejére és tudására, következésképpen munkájára épített, igyekezett felhasználni a természeti és társadalmi környezete kínálta "segítő erőket". Saját erejét alapvető kőzetbontó szerszámaival (bányász ék és bányász kalapács) ötvözve képes volt az értékes anyagokat, (haszonanyag) érceket kiszabadítani, kifejteni ágyazó kőzetkörnyezetükből. Ezt a kőzetjövesztő eljárást, illetve a kapcsolódó célirányos munkákat, összességében a bányakincsek kitermelésére irányuló bányamunkát, a Kárpát-medence bányásza 1000 éven keresztül sikeresen végezte. Már a kezdeti időkben, munkájának könnyítésére, a nagykeménységű kvarcos telérkőzetek jövesztésekor, szívesen alkalmazta a tűz hőenergiájának kőzetbontó, -omlasztó hatását. A közékor bányászai a növekvő bányamélységekkel, a rohamosan szaporodó bányavíz, a bányaszellőztetés és az anyagszállítás nehézségeivel küszködve az állatok (lovak) és az áramló víz erejének alkalmazásával segítettek magukon (Hl ábra). Hl. Lójárgány. Állati erővel működő energiaforrás