Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

hogy a körzeti felügyelők ismerik-e az illető üzemre a kerületi bányaműszaki felügyelőség által kiadott rendelkezéseket és azok végrehajtását ellenőrzik-e. A végzett munkáról és tapasztalatokról a kerületi bányaműszaki felügyelőség vezetője részére rövid jelentés készítendő, amelyet a kerületi bányaműszaki felügyelőség vezetője bizalmas irattárában egyénenként összegyűjteni tartozik... " Mindezek a változtatások teljesen átalakították a bányahatósági dolgozók munkáját, de a velük szemben addig támasztott képesítési és egyéb követelményeket is. A háború előtti időszakban a bányahatóságnál dolgozó köztisztviselők minősítésére szigorú előírások érvényesültek. Erre vonatkozóan már az 1883. évi I. tc. 11. §-a úgy rendelkezett, hogy „a bányahatósági szaktisztviselőkre nézve a bányászakadémia bányászati szaktanfolyamának szabályszerű bevégzése és ezenfelül a jog- vagy államtudományi államvizsga kimutatása ... kívántatik". Ezzel szemben az új szervezeti működési rendszerben túlsúlyba kerültek a legfeljebb középfokú végzettségű körzeti bányaműszaki felügyelők, akik tényleges munkája végeredményben a bányaüzemek felügyeleti beosztású dolgozói által tett intézkedések folyamatos helyszíni felülvizsgálata volt, míg a kirendeltségek felsőfokú végzettségű dolgozói a hatósági ügyintézés mellett munkaidejük jelentős részében a körzeti bányaműszaki felügyelők irányításával és ellenőrzésével foglalkoztak. A körzeti bányaműszaki felügyelői intézmény kiépítésével tehát lényegesen átalakultak a bányahatóság felügyeleti feladatai, a korábbi időszakos felügyelet helyébe gyakorlatilag állandó, mindennapos hatósági kontroll került. A szétaprózott hatósági szervezetben hamarosan újabb változások történtek, 1952-ben az ajkai és várpalotai kirendeltséget Veszprémi Kerületi Bányarendészeti Felügyelőség néven összevonták, az ózdi kirendeltséget pedig beolvasztották a Miskolci Kerületi Bányarendészeti Felügyelőségbe. Ebben az időben került sor a nagykanizsai kirendeltség megszüntetésére is. A 471.187/1953. (NIM. É. 19.) NIM sz. utasítás 1953. december 10-i hatállyal megváltoztatta az elsőfokú szervek megnevezését kerületi bányaműszaki felügyelőségekre. A következő években sor került az üzemi balesetek bejelentésének, nyilvántartásának, vizsgálatának, a balesetelhárítási oktatásnak, a fegyelmi bírságolásnak, a bányaszállításnak, a villamos energia bányabeli alkalmazásának, a bányaszellőztetésnek, a bányatelek megállapításának és nyilvántartásának új szabályozására is. Összefoglalva megállapítható, hogy az 1945-től 1958-ig tartó időszak a bányajog fejlődése területén olyan átmeneti időszakként definiálható, amelynek során át-, illetve kialakultak és egyben kiteljesedtek mindazok a jogintézmények, valamint az azokat működtető szervezetek, amelyek a szocialista társadalmi rend kritériumainak már mindenben megfeleltek és képesek voltak a bányászati ágazat jelentősen megnövekedett gazdasági súlyának megfelelő szabályozásra és felügyeletre. Az átmeneti korszak végére megérett a helyzet arra, hogy megkezdődhessenek az első önálló magyar bányatörvény megalkotásának munkálatai is, melynek eredményeképpen az Országgyűlés 1960. december 1-