Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Katona Klára: „Legfőbb éték az ember”. Bányászügyek, bányászsorsok bírósági és ÁVH iratok tükrében

munkájában. Ezzel kapcsolatban felidézhető a MAORT-per, amely esetben a szabotázs vélelmezett módja olyan természetű volt, ami laikus számára könnyen elképzelhető és nem szorult különösebb bizonyításra. A szénbányász-ügyeknél viszont a felmerülő szakmai kérdések nem csekély mértékben módosíthatták a vizsgálat irányát, az ügymenet többi részét tekintve pedig a bírói ítélkezésre - jóllehet meglepő módon - számottevő befolyással bírtak. Érintőlegesen már említettem a vizsgálat (vádirat) és a bírói eljárás (ítélet) közötti, nem egy esetben tapasztalható disszonanciát. A különbséget azonban nem csupán a jogi szakszavak használatában lehet érzékelni; ebből a szempontból ugyanis az ítélet mértéke is kifejező lehet. Feltűnő jelenség, hogy több alkalommal az elítéltre a megállapítható büntetésnél sokkal enyhébb mértékűt szab ki az első vagy másodfokú bíróság. Az AVH pedig ebben az esetben hiába adott hangot elégedetlenségének, sem az ítélet meghozatalára, sem annak megváltoztatására nem lehetett már hatással. A fentiek értelmében tehát ki lehet jelenteni, hogy a bíróság előtt időnként, ha nem is nagyon szembetűnő módon, de mégiscsak érvényesült az idézet, mely szerint: „a legfőbb érték: az ember." De ugyanezek a dokumentumok tanúskodnak arról is, hogy az AVH-tól a bíróságig vezető út a gyanúsítottak, illetve vádlottak számára nem kecsegtetett ezen idézet az ő javukra történő értelmezésével. (A szerző ez úton is köszönetet mond a Történeti hivatal, valamint a Fővárosi Levéltár munkatársainak, mivel a náluk megtalálható dokumentumokat minden igényt kielégítő módon hozzáférhetővé tették.)