Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Katona Klára: „Legfőbb éték az ember”. Bányászügyek, bányászsorsok bírósági és ÁVH iratok tükrében

Katona Klára: „Legfőbb érték: az ember" Bányászügyek, bányászsorsok bírósági és AVH-iratok tükrében A címben szereplő, i. V. Sztálintól származó idézet a II. világháború utáni Magyarországon egy sokat hangoztatott, alapvető igazságtartalommal rendelkező jelmondat volt, mely még a bányászok peres iratanyagában is olvasható. Egyértelmű tartalma azonban nem mentette meg attól, hogy a hivatalos érintkezés folyamán mint kétélű fegyvert használják fel. Elhangzott ugyanis a vádlott érdekében - utalva az ő értékeire, de megemlékezett ezen idézetről a vádló is, a vádlott embertársaira nézve kártékony szerepét hangsúlyozandó. Minden a nézőpontok különbségéből adódott: a bíróság előtt álló személy bűnös, avagy ártatlan? Egy kutatónak elsősorban nem az a feladata, hogy ítéletet mondjon, hogy felülbírálja a vizsgált korszak jogi procedúráját, és minősítse az ügyekben szereplő személyeket. Ez a módszer több, az elemzés szempontjából felesleges kitérőre adhat alkalmat, hiszen nem egy esetben az ügymenet pontos megértéséhez speciális ismeretekre is szükség van. Ilyen, külön felkészültséget, szakértelmet igénylő ügyek kategóriájába tartozik a bányászokkal kapcsolatos iratanyag egy része is. A kutatónak nincs feltétlenül szüksége arra, hogy szakismeretek birtokában legyen ahhoz, hogy feltett kérdéseire megtalálja a helyes választ/válaszokat; ámbár nem kerülheti el, hogy saját nyomozása során szert ne tegyen bizonyos, a bányászattal kapcsolatos, néhány részletkérdést illető, azonban kulcsfontosságúnak tetsző ismeretre. Ezeket hosszasan elemezni és döntő jelentőségűnek feltüntetni azonban nem kifejezetten célravezető; annál is inkább, mivel az esetek korabeli tárgyalásai során is a vizsgálati szakasztól indulva az ítélet meghozataláig ezek szerepe - gyakran a felek egyikének szakértelemhiányából adódóan - halványodik. Különösen vonatkozik ezen iménti állítás a bányászat szabotázs-pereire, melyek a bányászügyek egy külön csoportját alkotják. Az általam fellelt - és bevallottan korántsem teljes - bányászokkal kapcsolatos iratanyag (több csoportra bontható ugyan, de közös tulajdonságaik egyike: mind 1950-ben, vagy azt követően keletkeztek, függetlenül a vizsgálat indokát szolgáltató esemény bekövetkeztének időpontjától. Felmerülhet a kérdés: mire lehet, és mire nem lehet használni ezeket az iratokat? Természetesen meg lehet kísérelni a perekhez kapcsolódó események pontos rekonstruálását, de ez nem minden esetben lehetséges, és egyes esetekben talán érdemtelen vállalkozás. Köszönhető ez az iratanyag hézagosságának, hiszen több alkalommal tapasztalható, hogy valamely fontos dokumentum hiányzik az aktákból. Zavaró tényező továbbá, hogy a megmaradt