Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KUBINYI ANDRÁS: Szécsi Dénes esztergomi érsek

Carvajalra és Szécsire bízta az ügyet, akik felkeresték a lázadót, és létrehozták vele a megegyezést.

12 1460. április 9-től október 6-áig Erdély kormányzója

13 (mellesleg közben tőle függetlenül az erdélyi vajdák is kormányoznak Erdélyben). Erdélyi alkormányzója sógora, Vingárti Geréb János volt, aki már 1458-ban is viselte az alkormányzói tisztet.

14 (Horogszegi Szilágyi Zsófia férjéről van szó.) Ez a különös erdélyi kettős kormányzás is mutatja Mátyás uralma ingatagságát, de még jobban egy olyan esemény, amelynek jelentőségére nem figyelt fel az eddigi történetírás. Szilágyi erdélyi kormányzó ugyanis török elleni utolsó hadjáratára készülve - 1460. október 6-án felkereste Siklós várában Garai László nádor Özvegyét, Alexandra tescheni hercegnőt és fiát Jóbot, és utalva a néhai nádorral kötött szövetségre, mindenkivel szemben védelmébe vette őket. Ennek a szövetségnek megerősítésére az oklevelet megpecsételték a jelen lévő Vitéz János váradi és Janus Pannonius pécsi püspökök.

15 Noha már Fraknói felfigyel arra, hogy a kibékülés ellenére újabb ellentétek voltak nagybácsi és unokaöcs között,

16 az ezt világosan bizonyító oklevelet nem vette figyelembe, valószínűleg azért, mert az ügyben részesek voltak a király látszólag leghívebb emberei, Vitéz és unokaöccse is. Sőt volt olyan kutató is, aki ezt az oklevelet a Mátyás király és Szilágyi között Vitéz és Janus közbejöttével kötött egyezségként idézte!

17 A Szilágyi-ügyben Szécsi megint Carvajal oldalán vett részt. Nyilvánvaló, hogy a pápai legátus nyomása erősen hozzájárult a prímás királyhűségéhez, ami pedig még Vitéz esetében sem volt egyértelmű. Az, hogy valójában Szécsi sem tartozott Mátyás igazi hívei közé, azt világosan mutatja Carvajal utódjának, Hieronymus Landus krétai érsek pápai követnek feltehetően 1462-ben kelt zárójelentése. Ez a beszámoló igen pontos képet fest a korabeli Magyarországról, összefoglalása különösen tanulságos. Szerinte a király nagy veszélyben van, hogy elvessze országát. Pontokba véve sorolja fel mind az ellene, mind a mellette szóló tényezőket. A fő veszélyt az jelenti, hogy apja nem magyar, hanem román, nem túl előkelő rokonsággal, ezért a bárók megvetik, és "minden nap keresik a módját és az útját, hogy kizárják a királyságból". Fő ellenfele Miklós vajda, azaz Újlaki és rokonai, a Maróti testvérek, utána az esztergomi érsek, azaz Szécsi, összes rokonaival, mivel Miklós vajda atyafiai. Felsorolja még többek között Vitovec szlavón bánt (a Szentgyörgyi) és