Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

MAROSI ERNŐ: Még egyszer az esztergomi Porta Speciosáról

vatívot látni, utódában pedig fiatalosabban dinamikus modernizátort. Persze, meg kell jegyezni, hogy ezek nem kényszerítő erejű, inkább a szituációba való beleélésből táplálkozó megfontolások. Történeteinket ugyanis kevés forrásból és sok sztereotip elemből építjük össze. Nem elsősorban azon múlik dátumaink helyessége, hanem inkább azon, hogy magától értetődőnek vett általános elképzeléseink helytállóak-e. Vajon Lukács érsek gregoriánus egyházpolitikai szigorának egyenes következménye-e a konzervatív ízlés? - A kérdés azért izgalmas, mert ugyanebben az időben Canterburyben nyilvánvalóan II. Henrik pártja volt érdekelt a Lanfranc-féle anglonormann épület konzerválásában s a meggyilkolt Becket Tamás pártja Guillaume de Sens korai gótikus épületének megépítésében. Továbbá: Jób érseknek, akinek személyiségéről alig tudunk valamit, kötelességszerűen kellett-e, a sorrend eltévesztése nélkül végigjárnia a stiláris evolúció általunk feltételezett lépcsőfokait? Végül is, az esztergomi portálszemöldök mint kronológiai forrás nem bizonyítja feltétlenül az 1196-os terminus ante quem-et; az ábrázolás és a felirat alapján minden további nélkül készülhetett III. Béla halála után is - aligha valószínű viszont, hogy Jób halála után. Ekként a Porta speciosa datálási lehetőségeit oly mértékben szélesíthetjük ki, hogy a datálás magába foglalhassa a IV. keresztes hadjáratot is. Ez különösen a 12-13. századi művészet olyan gyakorlott szemű szakértője számára, amilyen Willibald Sauerlánder - döntőnek látszik az inkrusztációk egészének vagy egy részének datálása szempontjából. Sauerlánder viszont nem feltételezi, hogy Magyarországon a bizánci stílus recepciójának más feltételei is lehetségesek, mint nyugaton. Az egyik különbség mégiscsak az, hogy III. Béla tényleg Bizáncban nevelkedett, nemcsak hallott róla, vagy követségben járva tapasztalta. Ilyen követi tapasztalatokra hivatkozik például Suger apát, amikor megkockáztatja Saint-Denis kincstárának összehasonlítását a konstantinápolyiakkal, és sűrű bizánci küldetések álltak Wibald stablói apát mögött is. A másik különbség 1204 értékelésében van. Az európai lovagságnak ez a nagy kalandja Magyarországról nézve bizonyosan másmilyennek látszott, mint a Chartres-nak ereklyéket juttató blois-i gróf, a limburgi sztaurothékát nyugatra hozó Heinrich von Ulmen vagy Konrád von Krosigk, halberstadti püspök szempontjából. Magyarország ugyanis, amelynek területét az először Zára elfoglalására vezetett, velencei irányítású akció sértette is, nem