Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

PROKOPP MÁRIA: Az esztergomi várkápolna falképei

A 13 x 6 m nagyságú kápolna két, közel egyenlő részre oszlik, a négyzetes hajóra és a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyre. A hajó három oldalfala több méter magasságban áll, és rajta a falképek, főképpen az alsó részen, in situ láthatók. Itt, a közel másfél méter magas festett függöny-motívum felett, négykaréjos keretekben nyolc szent férfi mellképe kapott helyet, kik könyvet tartanak kezükben. Az idős és fiatal szentek apostolokat ábrázolnak. (3. kép) Az itáliai kora-trecento festészetben, főképpen a sienai Duccio művészetéből jól ismert az apostolok szakállas-szakálltalan ábrázolásainak ritmikus váltakozása. Az apostol mivoltot igazolják a képekre kissé később, de még a XIV. században al secco ráfestett felszentelési keresztek, valamint a gyertyatartók helyei. (A templomszenteléskor a püspök 12 helyen megkeni a falakat krizmával, kereszt alakjában, amely az egyház pilléreit jelentő apostolokat idézi.) A mellképek négykaréjos kerete a XIII. század elejétől a francia gótikus szobrászatból jól ismert. Különösen nagy szerepet kapott az Amiens-i katedrális nyugati kapuzatának díszítésében. Itáliában a XIV. század elejétől terjedt el. Giotto a padovai Scrovegni kápolna freskódíszében az 1300-as évek elején ilyen keretekben ábrázolta az evangélisták mellképeit, majd, hogy az egyik legáltalánosabb példát idézzük, a firenzei Keresztelő-kápolna első, déli bronzkapuján az 1330-as években Andrea Pisano is négy-karéjos keretekbe foglalta Keresztelő Szt. János életének képeit, valamint az erények allegóriáit. Az esztergomi várkápolnában, a hajóban nyolc apostol kapott helyet, a további négy a szentélyben állhatott, amely a török támadás során teljesen beomlott. így csak feltételezhetjük, hogy a két főapostol, Szt. Péter és Szt. Pál, valamint a két evangélista apostol, Szt. Máté és Szt. János, a hajó ábrázolásaihoz hasonlóan, karéjos keretekbe foglalt mellképek alakjában jelentek meg a szentélyben, az északi és a déli két-két párhuzamos falszakaszon, a felszentelési kereszttel együtt. A szentély, az 1934-38-ban készült építészeti rekonstrukció szerint, a nyolcszög öt oldalával zárult. A bordás keresztboltozat a páros oszlopokra támaszkodik. A szentély keleti főfalába kőkeretes, félköríves ülőfülkét építettek, az eredeti faragott kövek segítségével. Feléje két freskós kváderkövet falaztak be a falba, amelyek kétségtelenül Majestas Domini ábrázolás részei voltak. Erre utal a szembe forduló, hosszú, szőke hajú és szakállú Istenarc az egyik kövön, és a piros ruha előtt megjelenő nyitott könyv a másik kövön,