Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

TAKÁCS IMRE: Esztergomi pecsétek az Anjou-korból. Két szokatlan példa

használt pecsétjét használni. Az új pecsét azt követően tűnik fel, hogy az Avignonból Rómába visszatérő VI. Orbán pápa követe, Pileus de Prata a bíborosi kinevezést tartalmazó okmánnyal - és minden bizonnyal ezzel a pecsétnyomóval - a kezében Velencén, Bécsen és Prágán keresztül Magyarországra érkezett. Ez a körülmény nem közömbös a pecsét készítési helyének meghatározásakor, sem az ikonográfiái összefüggések jellemzésekor. Az első feltűnő vonása az új pecsétnek, hogy nem esztergomi érseki, hanem bíborosi pecsét. A körirat utalást sem tartalmaz Demeter érseki székhelyére, hanem kizárólag a négy megkoronázott szent (Sánca Quattuor Coronací), az egyébként pannóniai származású mártíroknak, a középkori kőfaragók védőszentjeinek római templomát említi. Egy 1381-ben a veszprémvölgyi apácák számára kibocsátott oklevelében Demeter maga is bíborosi pecsétjéről, sigillum cardinalatusról beszél. A pecsétkép középrésze Pór Antal szerint Szent István király keresztelését ábrázolja. Népszerűvé könnyen vált ez az ötlet, hisz ki ne ismerné Benczúr Gyula teátrális festményét a dús fürtű fejét éppen keresztvíz alá hajtó ifjú Vajkról. íme a téma középkori előzménye! A bökkenő az, hogy ez a képtéma nemcsak a köriratban kizárólagosan feltüntetett bíborosi titulussal nem áll összhangban, de a középkori művészetben sem ismeretes ebben a formában. A felnőtt Istvánt (Vajkot) megkeresztelő Szent Adalbertnek (!) a középkori krónikás hagyománytól is eltérő, legkorábbi ábrázolása 18. századi, de igazán ismertté csak a 19. században vált, többek között Hesz János Mihály esztergomi főoltárképe és Benczúr Gyula említett műve révén. A középkorban ismert, rendkívül kisszámú Szent István keresztelése jelenetek kizárólag csecsemőt keresztelő főpapot mutatnak. Ilyen ábrázolás látható Vásári Miklós padovai dekretálisának illusztrációi között, és ilyenről tesznek említést Szent Adalbert 15. század végi gnieznói síremlékének oldaldomborművei között is. Más, talán elfogadhatóbb megoldás is kínálkozik a pecséten ábrázolt keresztelési és koronázási téma azonosítására. Feltételezve a római titulust tartalmazó körirat és a pecsétkép összefüggését, és figyelembe véve a bíborosi kinevezés sajátos történeti körülményeit, felmerült annak lehetősége, hogy a köriratban feltüntetett bíborosi templom, a római Sancti Quatuor Coronati egyik melléktitulusának, a Nagy Constantin császárt megkeresztelő Szent