Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

WEHLI TÜNDE: Liturgikus emlékeink európai jelentősége (1000-1526)

WEHLI TÜNDE Liturgikus emlékeink európai jelentősége (1000-1526) Amikor Magyarország 1000 táján csatlakozott a keresztény Európához, egy több évszázados tradícióra támaszkodó egyházszervezetbe épült be. Minden bizonnyal ez a körülmény magyarázza, hogy a kezdeti időszakban hazánk nem ösztönzője, hanem átvevője volt az ezredik év körüli istentiszteletnek. A későbbiekben pedig a saját liturgiát alkalmazó szerzetesrendek kivételével, Róma törekvéseinek megfelelően, a másutt kialakult helyi szokások is az egységes liturgia irányába haladtak. Természetesen a magyarországi, mindenekelőtt az esztergomi liturgia is az európaihoz igazodott. A helyi önállóság leginkább a lokális szentek kultuszában mutatkozott meg. A magyarországi eredetű és használatú liturgikus kéziratok kodikológiai elsősorban liturgia- és zenetörténeti, valamint paleográfiai — feldolgozása a történelmi Magyarországra vonatkozó kutatásoknak köszönhetően ütemesen halad előre, és komoly eredményeket tudhat maga mögött. Mégis, mozaikszerű a kép, hiszen még az esztergomi liturgia történetére vonatkozó ismereteink is hézagosak, nem beszélve a kalocsai érsekségéről, a püspökségekéről és a szerzetesrendiekről. Emellett, a középkori esztergomi könyvgyűjtemények rekonstruálása során Körmendy Kinga nem egyszer, pl. a jelen ülésszakon is felhívta a figyelmet arra, hogy az esztergomi rítusú szertartáskönyvek az egyházmegye területén kívül is szolgálhatták az istentisztelet céljait, ugyanakkor más egyházmegyék könyveit is használhatták Esztergom templomainak oltárain. Ezen a téren Esztergom nem állt egyedül, amint azt a 15. századi pozsonyi missálék sokfélesége bizonyítja. A hazai liturgiatörténet főbb vonásai a liturgikus könyvek díszítésében is érvényesülnek. Az alábbiakban liturgikus emlékeinket könyvfestészeti aspektusból kívánjuk bemutatni. E szempontból a legsajnálatosabb, hogy még az egyházi igényeket folyamatosan szolgáló festőműhelyek - pl. az esztergomiak - alkotói tevékenysége sem igazán követhető, hiszen sajátos esztergomi könyvfestészetről aligha beszélhetünk. Legfeljebb egy-egy koron vagy területen belüli stílusorientációval számolhatunk. Az eddigiekből következően és az ülésszak időbeli kereteihez igazodva művészettörténeti