Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

P. VÉGVÁRI VAZUL Ofm: Prohászka Ottokár esztergomi évei

Nem emelünk szót még a szegények érdekében sem... ezért meg fog minket büntetni az Isten, és ránk küldi a kommunizmust!" Ezt 1900-ban mondta. Közel húsz évvel később 1919 Kommünje idején a szemináriumi inas megértette, hogy a Spirituális úr annakidején mire is figyelmezette fiatal levitáit. * * * 1904 húsvétja táján megvált a szeretett szemináriumtól és annak lelkes fiatalságától. A Pázmány Péter Egyetem teológiai karára került, a Dogmatika tanszék vezetésre, majd a következő évben (1905) székesfehérvári megyéspüspökségének két nehéz évtizede következett. Közéleti küzdelmeinek egyik tanúja az Esztergom nevét viselő folyóirat április 10-i száma egy negyedéves teológus búcsúztató beszédét idézte. íme, néhány részlet, ugyancsak a már többet idézett Barlay O. Szabolcs atyától. "Tanítottál a tudomány világában, s csodálkozással néztük e végtelen birodalmat, neveltél minket az erkölcsi világban, hol oly nehéz tökéletes egyéniséggé fejlődni...Művész érzék is szükséges e fmom szálak kezeléséhez és bátran vallhatjuk ezt a legnagyobb művészetnek... Ezt a nagy munkát végezted Főtisztelendő Atyánk! Te Nap voltál a mi egünkön, s mi az elkényeztetésig jól éreztük magunkat. (...) Hálánkul érzelmeinken kívül a mi erős akaratunkat ajánljuk fel. Erős akarattal ígérjük meg. Hogy mindazt, amire tanítottál, követni és tenni fogjuk (...) Emelni fogjuk azt a hófehér zászlót, melynek egyik oldalára Isten dicsősége, az egyház diadala, a másikra a hívek boldogsága, a nép boldogulása van írva (...) Szeretnénk visszavonni most, midőn távozni készülsz, de érzelmeinkben van vigasztalás is, mert tudjuk, hogy felkereshetnek gondolataink és elkísérhetnek imáink... " Ezután a spirituális úr emelkedett szólásra. S innen a hagyatékban máig megtalálható beszédében az alábbiakat olvashatjuk: "Nekem a munka élvezet, az életöröm, az Úr Jézus iránt, az Anyaszentegyház iránt, azon város iránt, Róma iránt, melynek neve is visszájáról olvasva ámor, melyeket kegyetekben néztem és azon szellemi világnak mély perspektívája iránt, amelyben az örökkévalóságba vezérlendőlelkek beláthatatlan sorait látom... Kérlek, Kedves Fiaim, könnyítsétek meg nekem ezt a válást azáltal, hogy el ne hervadjatok, mert egy hervadt koszorúval nem akarok a világ csúfjára