Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

FARBAKY PÉTER: Szatmári György érsek (1521-24) esztergomi mecénássága

ki palotába.

42 Ezt a jelmondatot láthatjuk Georg Hoefnagel Esztergom 1595. évi ostromát megörökítő kettős látképén is: "Dominus det nobis et regno pacem. "

43 Címerével díszített kandallója és az egyéb töredékek azt mutatják, hogy Szatmári György az érseki palota interieurjeit is jelentős részletekkel gazdagította. Esztergomi építkezései az érseki palota pusztulása miatt nem mutatják már azt a rendkívül jelentős tényt, hogy az építészeti környezet alakításában mecénásságának színvonala Bakóczéval vetekedhetett.

44 Szatmári készíttette azt a drágakövekkel díszített, rubinvörös atlaszfuggönyt, amelyet a leírás szerint címere díszített. Ezt 1527-ben a drégelyi várban írták össze az esztergomi székesegyház, illetve a Bakócz-kápolna odamenekített kincsei között.

45 A mohácsi vész után ugyanis Várday Pál érsek ide menekült, és megerősítette a birtokában lévő Hont megyei várat.

46 Item Queda(m) Cortina ad Inuestiendos parietes apta, ex Raso s'me atlasio, Rubro facta. Gemmis florida ac elaboratu acu. In cuius Medio sunt insignia conda(m) Gheorgij Archiepi(scopi) In forma(m) scuti, que tame(n) Remouere possunt, tota sunt gemmata. A székesegyház sekrestyéjében maradt többi tárgyat vette számba egy másik jegyzék, amely egy évvel később, 1528. június 22-én készült Esztergomban. Ez említ egy - ugyancsak az érsek címerével díszített - másik rubinvörös atlaszfüggönyt, valamint Szatmári fekete (posztó) ravataltakarójáról is híradást ad.

47 Szatmári György Oláh szerint 1524. április 7-én halt meg.

48 Sírköve az esztergomi székesegyházban állt, a főszentély vagy a hosszház főoltára

49 közelében, ezt Reinhold Lubenau 1587. évi utazása során még látta. A hatodik fejezetben így ír: "Orr ahol a nagy oltár állt, mely többé nem áll fenn, feküdt egy kő szép, vörös márványból, amely olyan piros mint a vér, és olyan kemény, hogy az ember nem tud késsel bele karcolni, rajta egy érsek az ő habitusát viselve, és körülötte: Szatmári György ( tulajdonképpen az eredeti szövegben: Gergely, F.P.J ennek az esztergomi egyháznak érseke,