Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

HORLER MIKLÓS: Az esztergomi Bakócz-kápolna

HORLER MIKLÓS Az esztergomi Bakócz-kápolna Az esztergomi Bakócz-kápolna egyike azoknak a fényforrásoknak, amelyek egy évezreden át sugározták a Lux Pannóniáé hegyéről az európai kultúrának a magyar művelődést megtermékenyítő és gazdagító értékeit. Ez a fényforrás jóllehet a magyar kultúrára gyakorolt hatását térben és időben a történelem tragédiája következtében csak rövid ideig tudta szétsugározni, annál nagyobb jelentőséggel bírt az itáliai reneszánsz művészet fénykorának, a cinquecentónak magyarországi recepciója és Európa más régiói felé való közvetítése szempontjából. Esztergom történelme nem volt ugyan zavartalan, de egyik legsugárzóbb fénykora akkor következett be, amikor Vitéz János, az európai hírű humanista került az érseki székbe, aki Mátyás budai udvarának humanista kultúráját hozta magával esztergomi székhelyére. Utána rövid ideig Beatrix királyné érseki rangra emelt kiskorú rokonai: Aragóniái János és Estei Hippolit közvetítették rövid ideig a budai királyi udvar reneszánsz stílusú építészetét, míg 1497-ben egy nagy formátumú egyéniség: Erdődi Bakócz Tamás vette át a hatalmat az esztergomi érseki székben, kinek uralma alatt az esztergomi várhegyen még egyszer felcsillant a középkori magyar birodalom lenyugvó napjának fényében a Mátyás-kori udvar reneszánsz ragyogása. Bakócz Tamás személyiségéből és életpályájából megtudhatjuk, hogy milyen volt egy Mátyás környezetéből kinőtt, tehetséges és ambiciózus egyéniség, aki maga is képes volt korának európai kultúráját magába szívni, és a hatalom legmagasabb lépcsőjéig feljutva, annak hazájában való meggyökerezését és szétsugárzását előmozdítani. Bakócz esztergomi sírkápolnájából ugyanakkor megismerhetjük, hogy milyen volt az ő humanista mecénási formátuma, valamint hogy milyen volt, mivé fejlődhetett volna az a magyarországi reneszánsz építőművészeti kultúra, amely megszületett, de nagyrészt elpusztult, és amely kivirágozhatott volna, ha a későközépkori magyar királyság sorsa másképp alakul. Bakócz Tamásnak az az elhatározása, hogy saját temetkezési helyéül a