Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

A Nagyterem és a Függőfolyosó Az esztergomi nagyteremről ismert egykorú leírásokat Horváth István régészeti kutatásai igazolták. Az egykori nagyterem maradványait a barokk korban kiképzett kaszárnya közelmúltig látható nyers épülete rejti. A középkori romokba a török háborúk után 1820-ig betelepült az osztrák garnizon kaszárnyája, így ragadt rá a Kaszárnya elnevezés. A millenniumi múzeumi bemutatás a kaszárnya belső terében igyekszik érzékeltetni a palota -román kori méreteivel egyező reprezentációs terének hatásából valamit. A mai palotatér felé néz a Kis Román Palota szép kváderkő falazásos külső homlokzata egy kapuval és román kisablakkal (amely a megépítése után mintegy 25-30 éven belül belső térre nézővé lett). Ugyanis a nyugati fallal párhuzamosan a 12. század végén vagy a 13. század elején egy hosszú palotaszárny került beépítésre, amelynek egy mélyített szintje, meg egy földszintje volt és még egy emelete is lehetett. A palota megjelenése és a magánlakosztályokkal, kápolnával való kapcsolata a német stauf-kori Pfalzokat idézte. A mélyföldszinten a raktárak résablakai húzódtak, széles falban kialakítva. A fal vállára ültek a földszint födémgerendái, s a felmenő falban éppen csak a nyílás szélességét mutató nyomai vannak a nyilvánvalóan többosztású ablakoknak. A mélyített szinthez két külső lépcső vezetett le, amelyeket valamiféle lépcsőtoronyba foglalhattak, s ugyaninnen felfelé is indult lépcső. A román kori, egytraktusos palotának sík fafödéméi voltak, majd a földszint boltozatot kapott, s így vált magasföldszintté. A kutatás a források és a falkutatás relatív periodizációja alapján úgy tartja, hogy a Telegdi Csanád féle felújítás idején kerül a hosszú palota egykori fafödém helyére a téglából készült, végigfutó dongaboltozat, amely a mai pincekőtárat fedi. S ez a boltozat a Kis Román Palota ajtónyílását derékban elvágja, tehát a Kis Román Palota összeépült ezzel a palotarésszel. A "száz asztalt" is befogadni képes, 15. századi hatalmas terem a régi palota nagytermének bővítésével jött létre úgy, hogy a dunai lejtő sziklatalapzatára alapozva egy traktussal bővítették az épületet. A külső látvány ma is megkapó, a látszó négy nagy támpillérrel. Az építkezés indítója nagy valószínűséggel Szécsi Dénes érsek volt. A maradványokból azonosítható alaprajzi terjedelem 47 x 16 méter (7. kép). Mivel sem pillér, sem oszlop nem volt benne, így az egész terem értékelésének kulcskérdése a lefedés módja.