Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KÖRMENDY KINGA: Kódexek, könyvek Esztergomban 1543 előtt. Fennmaradt kötetek

Pálóci-missale és a Salzburgban őrzött, címerrel, ajándékozási bejegyzéssel ellátott breviárium között van.

24 A missale hiányos volta miatt nem tudhatjuk, hogy ezt is az esztergomi egyháznak hagyta-e az érsek, ahogy breviáriumát, annak bejegyzése szerint. Palóci György könyvei a középkori magyarországi könyvsorsok viszontagságain mentek keresztül. 1476-ban Beckensloer a brevariumot több, egykor Vitéz János tulajdonában volt kódexszel együtt magával vitte Salzburgba, amikor Mátyás királytól III. Frigyeshez pártolt.

25 A missalét 1595-ben, az esztergomi vár keresztény visszafoglalásakor találta meg és vette magához Szuhai István váci püspök, esztergomi vikárius, ahogy ez a f. 1 r-n olvasható.

26 Ezután közel 300 évig nem tudunk a kódex sorsáról. Az un. Pálóci-missale a bizonyíték arra, hogy valóban maradtak kódexek a török fennhatóság alatt az esztergomi várban az 1543-as ostrom után.

27 Az OSZK Cod. Lat. 317 jelzetű kódexét 1686-ban Budáról vitte magával egy ferences szerzetes, majd Kassára került.

28 Abban is hasonlít a Pálócimissaléhoz, hogy a szakirodalom ebben az esetben sem vette figyelembe, hogy nem egységes liturgikus kódexről van szó. A hazai zenetörténet szempontjából fontos forrásként azonosította a kutatás a kódexet Mesko veszprémi püspök pontificaléjával,

29 de nem tulajdonított azonban a kódex használatának szempontjából jelentőséget a következő tényeknek: a kódex 9 fóliónyi kuriális rítusa, kvadrát notációjú függelékkel van kiegészítve, valamint az egész kéziraton végig vonul több, 15. századi kéztől részben zenei kiegészítés. A kéziratot 1470 körül egybe vagy újrakötötték. Ez az időpont meghatározó a kódex 15. századi használói körének megállapításában. Ugyanis a kötéstábla hátsó előzéklapján olvasható Kövesd egyháza számára 1470-ben Rómától kapott búcsúengedély, amelyet Turoni Mihály esztergomi kanonok, milkói püspök (1459-1501),

30 1463-tól esztergomi vikárius adott ki. Ezt az oklevelet másolták be formulaként Turoni még két másik oklevélkiadványának részletével a hátsó előzéklapra. A másolatokat az a kéz jegyezte be, aki a pontificaléhoz tartalomjegyzéket is készített. A bejegyző az esztergomi káptalannak az a tagja volt — beírások paleográfiai vizsgálata alapján —, aki az esztergomi Capitulare (OSZK Cod. Lat. 408) kalendáriumába (ff. 3r-4v) az 1457-1472 között elhunyt érsekek és kanonokok halálozási dátumát és Turoni Mihály adományát a Szent Margit oltár számára (1460) bejegyezte. A 15. századi esztergomi használat