Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

fejlődik. Rákosiéknak most már rövidesen menniük kell, a szovjet csapatok sem maradhatnak már sokáig Magyarország területén - gondoltuk mi. A megye pedagógusairól röviden annyit, hogy általában örömmel fogadták a nagyobb szabadság, emberibb élet felé mutató áramlatokat, kivéve azokat, akik túl szorosan kapcsolódtak a párthoz, mert egyéni érdekeik, elkötelezettségük szorosan oda kapcsolta őket. Október 23. és az azt követő események Ilyen előzmények után köszöntött ránk 1956. október 23. Tatabányán még semmi érdemleges dolog nem történt, azonban Budapestről rövidesen megérkeztek a hírek, hogy felkelt a főváros népe, és ennek jelképeként Sztálin szobra már a porban hever. Nem az én feladatom megírni a budapesti eseményeknek akárcsak rövid történetét, ismertek ezek már számtalan kompetens forrásból. Egy tény, hogy csodálatra méltó és valóban dicsőséges mindaz, ami ott óráról órára történt. Egy viszonylag békés tüntetés fegyveres felkeléssé fejlődött, és szembeszállt a hatalmas Szovjetunió állig felfegyverzett hadseregével és szövetségesével, a magyar kommunista államhatalom fegyveres erőivel, elsősorban az ÁVO-val. Tatabányán október 23-án délutánra értelmiségi nagygyűlést szerveztek a Zsdanov Kultúrotthonban, amelynek a vezérszónoka Darvas József lett volna. Ő azonban a budapesti események miatt nem tudott eljönni, ezért Nagy Kálmán, a Megyei Pártbizottság első titkára, az MSZMP központi vezetőségének tagja szónokolt. A bevezető beszédében Nagy Kálmán nem mondott semmi különösebbet. Mondanivalója úgy hamarjában összetákolt, sok tekintetben bizonytalanságot eláruló "vitaindító beszéd" akart lenni. Mindabból, amit mondott, egy dolog világosan kidomborodott, hogy a párt igyekszik megnyerni az értelmiséget. A hozzászólók többsége élesen bírálta a közállapotokat, a párt és "a tanácsok vezetőinek parancsolgató, diktatórikus és fölényeskedő, - hogy úgymond kiskirálykodó vezetési módszereit. Vári Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei titkára igen határozottan kiállt a pedagógusok érdekvédelmében. Megbírálta magát Nagy Kálmánt is a nyers, fölényeskedő modoráért: 'Tűrhetetlen az olyan magatartás és bánásmód Nagy elvtárs részéről, mint amilyent alkalmazott Besey László megyei oktatási osztályvezetővel szemben" - mondotta többek között szenvedélyes hangon Vári Ernő. Ilyen és ehhez hasonló hangnemben záporozták Nagy Kálmánt és bírálták a mindinkább tarthatatlan állapotokat a hozzászólók. Ehhez hasonló parázs hangulatú gyűlésen még nem volt szerencsém részt venni. Október 24-én már megyeszerte bizonyos mozgolódás volt tapasztalható, de különösebb eseményekről, tüntetésről, felvonulásokról nem értesültünk. Olyasféléről szó esett, hogy már néhány helyen a középületekről leszedték (ledobták) a vörös csillagot, de a Megyei Tanácsnál a nyugtalankodás és izgalom középpontjában inkább a budapesti események állottak. 25-én aztán a Megyei Tanács elnöke értekezletre hívta össze a szakosztályok vezetőit. Schiller István vb-elnök elmondta, hogy külső imperialista erők és belső reakciós elemek minden eszközzel igyekeznek félrevezetni hazánk lakosságát, uszítanak a népi demokratikus rendszerünk ellen, felnagyítják az elkövetett hibáinkat, céljuk a népi demokratikus államrend, a munkásosztály hatalmának megdöntése és dolgozó népünknek újra a szolgaságba taszítása.