Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

- Zászlós úr, alázatosan kérek engedélyt, hogy felvezethessem Balogh őrnagy úrhoz - mondta a tizedes. Természetesen a szolgálat második embere is feszes vigyázzba vágta magát. A tizedes felvezetett az emeletre, miközben engedélyt kért, hogy vihesse a csomagomat. Bekopogott, majd belépett az egyik helyiségbe, jelentette az őrnagynak a megérkezésemet, és engedélyt kért, hogy bevezethessen engem. Amikor ez megtörtént, a tizedes újra keményen összevágta a bokáját, mondván: - Őrnagy úr, alázatosan kérek engedélyt a távozásra. Máris kezdett borsózni a hátam a sok "alázatos" kifejezéstől és állandó engedélykéréstől. A mi felvidéki fülünknek ez módfelett szokatlan volt még akkor. Én polgári szokás szerint simán bemutatkoztam. Az őrnagy nagyon udvariasan, mondhatnám előzékenyen fogadott, hellyel kínált, érdeklődött, hogyan utaztam, a Felvidék melyik tájékáról jöttem, stb. Még jó néhány behatároló kérdést tett fel nekem, és nagyon érdekelte őt a csehszlovák hadsereg. Roppant érdekesnek, szinte furcsának tartotta, hogy én ott magyar létemre tiszti rangig vittem. Mindezek után ismertette velem röviden a nagyatádi zászlóaljat, azt, hogy milyen a felépítettsége, elhelyezése, tisztikara, kik a főbb elöljáró parancsnokok. Utána felvette a személyi adataimat, szolgálattételre beosztott a 9. századhoz. Ezt azzal indokolta, hogy annak a parancsnoka, Somogyi százados szintén felvidéki, nyitrai származású. Mondta, hogy amint megérkeznek a századok a gyakorlóterekről, bemutat engem Somogyi századosnak, utána pedig a tiszti étkezdében az uraknak. Itt mindjárt arra is kioktatott, hogy kell a magyar honvédségnél katonásan bemutatkozni, és meg is próbáltatta velem. Nagyon sután csinálhattam, mert megismételtette velem ezt a bemutatkozást. A laktanya különben pangott az ürességtől, csak a szolgálat tartózkodott idehaza, az egész zlj. tisztjeivel együtt a gyakorlóterekre vonult ki. Még mielőtt bevonultak volna a századok, az őrnagy elmondta, hogy szállást egyelőre a tiszti vizsga előtt álló karpaszományosok szálláshelyén tud számomra biztosítani, étkezést pedig a tiszti étkezdében. Ezeket meg is mutatta nekem, majd elvitt a raktárba, ahol zászlósi rendfokozatú egyenruhát adatott ki számomra. Nemsokára bevonultak a századok, és az őrnagy átadott engem Somogyi századosnak, a 9. század parancsnokának. Ott is szívélyes fogadtatásban részesültem, a tiszti étkezdében ugyanúgy, ahol bemutattak a zászlóalj tisztjeinek. Az urak nagy érdeklődéssel vettek körül, én voltam ugyanis az első felvidéki, akit átképzésre Nagyatádra osztottak be. Nem győztem válaszolgatni a kérdéseikre. Az szinte valamennyiüket nagyon érdekelte, hogy volt, mint volt a cseheknél, lehetett-e ott magyarul beszélni. Általában a Felvidékről elég ferdén voltak tájékoztatva, ezt a kérdéseikből is tisztán ki lehetett venni. Az egyik hadnagy még olyat is kérdezett, igaze, hogy a felvidékiek kommunisták. Ebéd után magához rendelt a zászlóaljparancsnok - sajnos, a nevére nem emlékszem - üdvözölt, majd alaposan kikérdezett. Én rögtön előadtam, amit már Somogyi századosnak is megemlítettem, hogy a besztercebányai tart. tiszti iskolában páncéltörő ágyús kiképzést kaptam, utána két gyalogezrednél (Komáromban és Trencsénben) ilyen beosztásban szolgáltam 12 hónapig. Kértem, hogy ennek megfelelő beosztást kapjak a 6. honv. gyalogezrednél is. A zászlóaljparancsnok úgy rendelkezett, hogy egyelőre a 9. századnál maradok, ott majd tájékozódás céljából beosztanak valamelyik szakaszparancsnok mellé, ő pedig kérésemet felterjeszti a Kaposváron székelő ezredparancsnokságra. Somogyi szds. átmenetileg Dobor őrmester szakaszához osztott be addig is, míg Kaposvárról megjön a válasz. Ezzel a szakasszal kellett minden nap kivonulnom a gyakorlótérre. Csak az volt a feladatom, hogy figyeljem meg, milyen harci feladatokat