Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

tolmácsoltam - főleg Antonovnak, Abgyejevnek, Ivancsikinnek meg Leonova asszonynak a parancsnokságon és a táboron belül is, különösen Gaál Béla szökése után. A rólunk felvett kérdőíveket a parancsnokságon Antonov őrizte és tanulmányozta. Egyszer úgy augusztus tájékán kihívatott a táborból a parancsnokságra és kérdezte tőlem, hogy lehetséges az, hogy Magyarországon annyi könyvelő van, a kérdőívek szerint a magyar tiszteknek több, mint a fele könyvelő. Az történt ugyanis, hogy a kérdőívek kitöltésénél azokat a foglalkozásokat, amelyeket nem tudott a tolmácsok többsége oroszra fordítani, mint például magántisztviselő, számvevő, jegyző, közjegyző, bíró, ügyész, jogtanácsos, ügyvéd egyszerűen "Buchgalytyer"-nek diktálták be, ami könyvelőt jelent. Ez még hagyján. De például volt több olyan bejegyzés is, amely szerint a felderítő zászlóalj helyett a kémszervezet orosz megfelelője szerepelt. Ez viszont veszélyes dolog volt, és ezeknek a tiszteknek a kérdőívei a fokozatos feldolgozás során külön is voltak rakva, ami pedig már bizonyos megbélyegzést jelentett. Ezeket a kérdőtveket Antonov aztán külön kihallgatások során a valós beosztásuknak megfelelően korrigálta. Akkorra már Faragó László fogolytársam szerzett nekem valahonnét egy magyar-orosz szótárt, s így könnyű volt a kérdőíveken a helytelen bejegyzések kijavítása. Nem voltak ilyen bejegyzési hibák a pedagógusoknál, akikből pedig bőven akadt közöttünk, no meg az orvosoknál, papoknál és katonai vonatkozásban a gyalogságnál, tüzérségnél, repülőknél. Volt egy olyan eset is, hogy gróf Pejacsevich János származását illetően az volt bejegyezve, hogy az apja szabó volt. Ezt én észrevétlenül hagytam. Ám legközelebb, amikor találkoztam vele, mosolyogva megemlítettem neki ezt a bejegyzést. Erre ő nagyon ötletesen azt felelte: - Miért, te nem ismered a pejacsevics-nadrágot? Ugyanis volt a tiszteknek Magyarországon egy könnyű nyári ruházatuk, amelyiknek a nadrágját pejacsevics nadrágnak hívták. Persze Pejacsevich Jancsi a grófi előnevet sem diktálta be, attól tartva, hogy nem kerül haza. Volt aztán olyan is, aki a vitézi címét nyugodtan bediktálta, a vezetékneve viszont S-sel kezdődött, így az adatokat felvevő orosz nő dupla vezetéknévvel szerepeltette a kérdőíven. Jóval később, amikor az Igaz Szó hadifogoly újságból értesült arról, hogy Magyarországon eltörölték a vitézi rendet és címet, kért engem, hogy a vitéz szót valahogy töröltessem neki a kérdőíven. Ez meg is történt. A következő évben a kaukázusi Georgievszk város melletti hadifogolytáborból az első ötszáz tisztet abc szerinti sorrendben hazaszállították, ő viszont még közel egy esztendőt ráhúzott, mert az s betűsök nem estek bele az első ötszázba. A Vitéz névvel szépen velünk jöhetett volna, mert az orosz abc-ben a "v" betű rögtön az "a" és "b" betűk után következik. Itt jegyzem meg mindjárt, hogy ebbe az ötszázba nem tartoztak bele a csendőr- és rendőrtisztek, ha az abc szerint jöhettek is volna. Őket, mint megbízhatatlanokat kiemelték közülünk és külön bunkerban voltak elhelyezve. Dinnyés Endre esete Nem került bele a hazaszállítottak első ötszázas csoportjába Dinnyés Endre sem, akinek a bátyja akkor már, 1947 júniusában Magyarország miniszterelnöke volt. A georgievszki táborparancsnokságon ő a jelek szerint a kulákok listáján szerepelhetett. Tőlünk az osztályidegennek minősített tisztek csoportja el volt különítve, így ő is. Valahogy május vége felé kapott a bátyjától levelet, illetőleg lapot, amelyen a bátyja, Dinnyés Lajos még mint honvédelmi miniszter szerepelt. Egyik késő este hívatták