Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Voltak aztán ilyen megbízatások, mint rendfenntartók, propagandisták, asztalosok, cipészek, és hát természetesen tolmácsok. A tábornak 12 orvosa volt, köztük egy fogorvos, Dr. Czagány Ferenc, akit pár hónappal utánunk hoztak a táborba az oroszok néhány újabb hadifogoly tiszttel együtt. Az orvosok között kitűnő belgyógyász volt Dr. Vereckei István adjunktus. Igen sikeresen operált és az ehhez szükséges eszközöket saját maga készítette, köszörülte Dr. Gereben Zoltán sebész főorvos. Az egyéb szakorvosok között még nőgyógyász is akadt: Dr. Crozilla János személyében. Aztán volt olyan orvos, mint Óvári Pál, aki 45 éves kora ellenére még mindig medikus volt. Odakint viszont orvosként szerepelt. Legjobban a kitűnő humorával gyógyított. Kassa környéki földbirtokos családból származott. Érettségi után beiratkozott a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, de ott csak tengett-lengett. A vizsgáit elhanyagolta, inkább csak a kocsmákat, mulatóhelyeket járta. Az apja nem győzte fizetni utána a felvett kölcsönöket, rengeteg adósságot csinált. Ezért aztán két év után hazarendelték, és gondolták, hogy ha megnősítik, hátha rendes ember lesz belőle. Ki is nézték neki a menyasszonyt, a szomszéd földbirtokos lányát, amibe - elmondása szerint - nagy nehezen belement, és meg is kérték számára a leány kezét. Megtörtént az eljegyzés is a lányos háznál. Vacsora közben a mi kárvallott medikusunk szemet vetett a csinos felszolgáló cselédlányra. Az eljegyzési ceremónia után ö is, meg a szülei is a lányos háznál maradtak éjszakára. Amikor minden elcsendesült, Pál barátunk a szobájából átszökött a cselédlány szobájába, és minthogy a vacsoránál jelentős mennyiségű pezsgőt ivott, a szerelmi művelet után a leány ágyában elaludt. A leendő anyós reggel a szokottnál korábban ment ébreszteni a cselédlányt. Egy nagy sikoly, és az újdonsült vőlegényt perceken belül kiutasították a házból. Nemsokára meghalt az édesapja. Pali bátyánk újra beiratkozott az egyetemre Budapesten, és pár éven belül elpucolta az apai örökséget. Bérkocsistól egyetemi tanárokig, a nőknél a bordélyházak szépeitől a méltóságos asszonyokig rengeteg embert, fél Budapestet ismerte. Nagyon sok emberhez közeli barátság fűzte. A seregnél már a húszas években tartalékos hadnagyi rangot szerzett. A második világháborúban kint volt a fronton egy pár hónapig, mire hazajött és leszerelt, a budapesti lakását széthordták a rokonok, helyesebben a hitelezői. Akkor aztán összeköttetései révén állásba ment a Kőbányai Gyógyszergyárba, ahol sikeres kísérleteinek köszönhetően igen jól keresett, és így lakását némi kölcsön mellett újra berendezte. Közben - ahogy elmesélte - már az utolsó vizsgái előtt állt az egyetemen, amikor 1944-ben újra behívták. Mielőtt bevonult volna, végigvette a feleségnek számba jöhető nőismerőseit, kiválasztott közülük egyet, és még aznap megkérte a kezét. Rögtön a lényegre tért: "Kedves Éva, akar a feleségem lenni?" Az illető hölgy azt a választ adta, hogy ezt nem lehet csak így hirtelenében eldönteni, ezen még el kell gondolkodnia. Pali bátyánk így folytatta a leánykérést: "Akar, vagy nem akar, mert ha nem, akkor megyek, és megkérem a következő hölgyismerősömet." - Erre a hölgy azt felelte, hogy akar. Már másnap gyorsított eljárással megnősült, és a feleségét beültette a lakásába. Mindezt azért csinálta, nehogy a rokonai és a hitelezői újra szétszedjék a lakását. A következő napon késve bevonult, de mint létszám felettit, hazaküldték. Ahogy mesélte, mérgelődött, hogy most már vége a legényéletnek, kénytelen volt házaséletet élni. Az oroszok nemsokára bekerítették, majd elfoglalták Budapestet, Pali bátyánk fogságba esett - valahol az utcán kapták őt el már az ostrom után - így aztán nem volt ideje az egyetemen az utolsó vizsgáit letenni. A magyarok táborparancsnoka Stefán Valér vezérkari alezredes volt, a tolmácsa pedig Szabó Imre hadnagy. Később Stefán alezredest valamilyen oknál fogva