Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ott, akkor, valahol a magyar-román határ átlépése után ez a Zilahy-regény jutott eszembe, hogy mennyire helyes volt Zilahy fordítása. El is mondtam akkor ezt ott a vagonban, ami általános helyeslést váltott ki sorstársaim körében annál is inkább, mert voltak többen mások is, akik ugyancsak ismerték Zilahynak ezt a regényét és szótárát. Említésekor bennük is felidéződtek a Zilahy-szótár szavai, és lassan a többi ilyen ellentétes jelentésű szót is összeszedtük, amik ebben a szótárban szerepeltek. Erdélyországban Erdélyben Aradon, Vajdahunyadon, Nagyszebenen, Segesváron és Brassón keresztül haladva eljutottunk a Kárpátokon át a tulajdonképpeni Romániába, az úgynevezett Regátba, ahol Predeálon, Sinaián, Ploestin, Buzaun átutazva érkeztünk meg Focçaniba. Menet közben mindegyikünk igyekezett valamit látni a szép Erdélyországból. Sajnos, erre nagyon korlátozottak voltak a lehetőségeink. Csak a vagon egyik, mégpedig a jobb oldalán volt egy kis ablak rácsokkal ellátva és szögesdróttal befonva. Ezért az ablakért elég sok vita, imitt-amott veszekedés is folyt. A vagon két szemben lévő oldalán priccsek voltak. Annak volt szerencséje, aki az ablak melletti priccsen foglalt helyet. Viszont köteleztük őt, hogy maga mellett biztosítson annyi helyet, hogy felváltva kinézhessenek a többiek is. Énnekem sajnos a padlón jutott hely. Ritkán került rám a sor, de amit láttam a szabadban vagy éppen valamelyik állomáson, megállók alkalmával, az mélyen él az emlékezetemben. így például a Fogarasi havasok vonulata. Éppen sütött a Nap, fenyveseik hóval borított csúcsait beragyogták a napsugarak, és szikrázóan verődtek vissza az alattuk elterülő tájra. Felejthetetlen látvány volt. Segesvár állomásán elég sokáig vesztegelt a szerelvényünk. Alighogy odaérkeztünk és megállt a vonatunk, az őrzőink körein nagyfokú idegesség lett úrrá, ennek következtében őreink az állomás őrségével felerősödve össze-vissza futkároztak, ordítoztak, fel-felnyitották a vagonokat, általános létszámellenőrzést tartottak. Kisült, hogy a jóval mögöttünk lévő egyik vagon padozatát néhány merész és bátor fogoly valahogy felfeszítette, és az így kialakított nyíláson át három vagy négy fogoly megszökött. Ezt az oroszok már csak a vonatnak az állomásra történt beérkezése után vették észre. Még kora hajnali szürkület borította a tájat. Az oroszok egyrészt hamarjában átfésülték az állomás közeli környékét, másrészt azonnal intézkedtek a létszámhiány pótlására. Jól emlékszem arra, hogy a tőlünk jobbra lévő vágányon egy tehervonat ácsorgott. Akkor én éppen az ablaknyílásnál, a priccsen tartózkodtam. Amint kezdett hajnalodni, éppen rám került a sor, hogy kinézhettem az ablakon. Láttam, hogy a szomszéd tehervonat egyik kocsijának a nyitott fülkéjében a tolatásnál alkalmazott kis zászlóval a kezében egy vasutas üldögél. Olykor felénk, meg imitt-amott felágaskodva jobbra-balra nézeget. Egyszer csak a vagon túlsó oldala felől megjelent a háta mögött egy, majd utána még egy orosz katona, lelökdösték a vasutast a vagon fülkéjéből, pillanatok alatt még két orosz jött oda a kapálódzó és románul kiáltozó vasutas megfékezésére, felnyitották a mögöttünk lévő vagon ajtaját, bevágták őt a vagon fogolylakói közé, és rázárták az ajtót. El is hozta őt a mi szerelvényünk Foc^aniba. Hogy aztán attól kezdve hogy alakult a sorsa, arról nem tudok. Foc§aniban még hallottam arról, hogy az oroszok Segesvárnál még két másik vagonba is tettek új "lakókat", a megrongált vagon el nem szökött foglyait az előttük és mögöttük lévő vagonokba széttelepítették, miközben jól megverték őket. Később, már valahol a Regát területén az egyik állomáson sokat tologatták a szerelvényünket. Kisült, hogy a megrongált vagont kiiktatták belőle, helyébe egy új üres vagont állítottak