Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Nógrádverőce után is. Az út, amelyen meneteltünk a vasút mellett, helyenként a vasúttól 15-20 méternyire vezetett. Nógrádveröce után, Váctól már nem messze eléggé magas volt a vasúti töltés, ahol az oroszok megállították a menetet, és letereltek minket az útról jobbra, az út és a vasúti töltés közé. Füves volt a terep, úgyhogy le lehetett ülnünk. Az örök tőlünk balra, egymástól 15-20 méternyire helyezkedtek el, a magas vasúti töltés oldalában ettől ritkábbra, olyan 25-30 méternyire. Jött közben egy tehervonat Verőce felől és Vác irányában haladt. Amikor közel ért hozzánk, úgy tünt, hogy feltűnően lassan halad. Egyszer csak az egyik fogoly hirtelen felkapaszkodott a magas vasúti töltésre, roppant bátorsággal elkapta az egyik vagon lépcsőkorlátját, és pillanatok alatt nagy ügyesen bevetette magát a tehervagonba. Ez attól a helytől, ahol én ültem kb. 50-60 méterre történt. Később tudtuk meg aztán azoktól, akik közel voltak a szökevényhez, hogy hogyan is történt ez a bravúros szökés. Még elég messze volt a vonat, amikor ez a fogoly elhatározta, hogy megpróbál felkapaszkodni a vonatra, és már akkor nagyon óvatosan pár méterrel a vasúti töltés közelébe húzódott. Aztán kinézte magának azt a helyet, ahol a legrövidebb úton pár ugrással eléri a lassan haladó vonatot, és egyidejűleg megfigyelte a tőle nem túl közel, a töltés oldalában ücsörgő őröket. Valószínűleg az örök tekintete szerencséjére nem feléje, ill. az ő környezetére irányult, amikor vállalva a kockázatot, sikerült neki elérnie egy-két ugrással a töltésen haladó vonatot. Mire az örök észbe kaptak, ő már a vonaton volt. Nagy tűzijáték következett, pattogtak a lövedékek az őrök géppisztolyaiból a vagonok falán, de eredménytelenül. Amint megszólaltak a géppisztolyok, az őrség ordítozásaival és integetéseivel vegyítve, a tehervonat pillanatok alatt felgyorsított és elrobogott. Nemsokára jött az úton egy tehergépkocsi, azt azonnal megállították az oroszok, két ör felkapott rá, hogy utolérjék a vonatot, de a szökött fogoly valószínűleg sem meg nem sebesült, sem nem ment be a vonattal a legközelebbi állomásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy amint bevágódott a vagonba, rögtön a padlóra feküdt, az állomáshoz közeledvén pedig még a határban lelépett a vonatról és eltűnt. Minket aztán továbbhajtottak, és kb. egy óra múlva a két üldöző ör visszaérkezett, de eredménytelenül. Ám az oroszok megoldották a maguk problémáját. Tőlünk balra a határban még elég messze, legalább másfél kilométernyíre egy enyhe dombhajlat mögül előtűnt egy emberi alak. Nemsokára látjuk ám, hogy két géppisztolyos őr nekivág a szántóföldön át az útnak, és mennek nagy sebesen az előbukkant és gyanútlan ember felé. El is fogták és bevágták közénk a szerencsétlent. Egy Vác környéki 40 év körüli csizmás parasztember volt. A váci fegyházban, ahová a kétnapos menetelés után érkeztünk még, volt szerencsém megismerkedni vele, de csak pár szóval, röviden beszélgettünk egymással. Másnap aztán kerestem őt, de akkorra már útnak indították Jászberénybe egy 1000-1100 főnyi fogolycsoporttal. Bényiekkel a váci fegyházban - lesújtó hír a családomról A váci fegyházba csaknem minden nap érkeztek újabb és újabb hadifoglyok. így többek között a németek nagy garami offenzívája idején az oroszok a hadmüveletek által érintett községek kiürítése során a polgári lakosság soraiból is fogságba hurcoltak jó néhány embert, főként fiatalokat. Ezeket azután az Ipoly völgyén keresztül csakúgy, mint jómagamat, a váci fegyházba hozták. Bényiek is voltak közöttük, a fegyházban kerültem velük össze, például Dikácz Vincével és Varga Ernővel, volt bényi tanítványaimmal.