Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

nagynéném is megerősítette, főleg azért, mert tudta, hogy én Gobbi századossal már jó pár hét óta igen szoros, szinte baráti kapcsolatban állottam. Elmentem hát Gobbihoz. Igen óvatosan kifürkésztem, hogy egyedül van-e az irodájában. Szerencsém volt, hogy így találtam őt. Ő már tudta, hogy mi történt, Ferenczy felhívta őt, hogy rendelkezzék velem. Én pedig kértem Gobbi századost, segítsen megoldani a helyzetemet. Gobbi Ede századosnak az volt a véleménye, hogy sürgősen el kell tűnnöm Budapestről, de egyelőre a honvédség kötelékében. Kocsiba ültünk, és elvitt engem a Mária Terézia laktanyába. Annak az udvarában - jól emlékszem a létszámra - 312 munkaszolgálatos volt összegyűjtve, őrséggel körülvéve. Ugyanis - ahogy Gobbi százados elmondta nekem - az történt, hogy a mi századunknak nyugatra történt elindítása körüli órákban Ferenczy alezredes, ill. Vasady vezérőrnagy intézkedésére honvéd járőrökkel megszállták a semleges államok követségeinek környékét. Igazoltatások során őrizetbe vették mindazokat, akik menlevelek (az úgynevezett schutzpassok) megszerzése érdekében igyekeztek ezekre a követségekre bejutni, olykor még fegyveres kíséret megszervezésének a segítségével is. Az így összegyűjtött munkaszolgálatosokat azután a Mária Terézia Üllői úti laktanya udvarára gyűjtötték össze. Az volt az elképzelés, hogy az összegyűjtött munkaszolgálatosokból egy századot alakítanak ki, és megfelelő kerettel ellátva Mosonmagyaróvárra küldik a németeknek történő átadásra. Gobbi stratégiája Ennek a századnak a megszervezésére és a század parancsnokául Gobbi százados engem szemelt ki. Azzal biztatott, hogy így rövidesen elhagyhatom legális keretek között a fővárost, a további teendőket pedig még ma este vagy holnap reggel megbeszéljük. Be is vitt Csipkés ezredeshez, a budapesti helyőrség parancsnokához, bemutatott neki, és elmondta az elképzeléseit az udvaron összegyűjtött munkaszolgálatosokkal kapcsolatban. Csipkés ezredes mindezt meghallgatta, latolgatta, majd jóváhagyta, és az ezzel kapcsolatos minden intézkedést Gobbi századosra bízott. Közben bennem hullámoztak a gondolatok, érzelmek, és nem tudtam eldönteni, hogy most mit tegyek. Szerencsére az az ötletem támadt, hogy engedélyt kérjek a "leendő századom" megtekintésére. Gobbi századosnak közben egyéb elintézni valói is akadtak, így hát abban egyeztünk meg, hogy kb. 1 óra múlva találkozunk az ügyeletes tiszti irodában. Lementem az udvarra, és sorra kikérdeztem a munkaszolgálatosokat, melyik századtól vannak, és hol van a szálláshelyük. Volt olyan század, amelyiktől hatannyolcan-tízen is voltak. Feltettem hát nekik a kérdést, mi volna a véleményük arról, ha kieszközölném, hogy büntetlenül visszamehetnek az eredeti századaikhoz. Ezt a gondolatot szinte kivétel nélkül örömmel fogadták. Bevallom őszintén, hogy volt ebben egy jó adag önzés is a magam személyét illetően, hogy tudniillik, ha ezt sikerülne kieszközölnöm, egy roppant nehéz feladattól szabadulnék meg. Így hát amikor Gobbi századossal újra találkoztam, előadtam neki az elgondolásomat. A legnagyobb örömömre rövid fontolgatás és gondolkodás után helyesnek vélte a tervet, gondolom annál is inkább, mert ennek sikeres kivitelezése esetén ő maga is egy elég jelentős feladattól szabadulna meg (a keret összeállítására, anyagiak, ellátmány stb. biztosítására megtenni a szükséges intézkedéseket). Ezek után utasított engem, írjam össze, hogy az összegyűjtött munkaszolgálatosok közül hányan, melyik századtól vannak, és ki a század parancsnoka. Amikor ezzel készen voltam, megbízott, hogy hívjam fel telefonon az illetékes parancsnokokat azzal