Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Gyula fiam gimnáziumi érettségije után egy évig munkásként az esztergomi Labor MIM vállalatnál dolgozott, majd a pedagógusi életpályát választotta és felvételt nyert a Testnevelési Főiskolára. Ottani tanulmányai során főleg a tornában jeleskedett, tagja volt a T. F. válogatott tornász csapatának. Testnevelői oklevelének megszerzése után 1965-től az esztergomi Bottyán János Műszeripari Szakközépiskolában és a Hell Károly Bányagépészeti Szakközépiskolában tanított, jelenleg pedig a Dobó Katalin Gimnázium testnevelő tanára. Testnevelői és edzői tevékenységének eredményeként tanítványai a középiskolák éves versenyein főleg a szertornában mutatnak fel jelentős teljesítményeket, általában az élvonalban szerepelnek. Gyula fiam elismert szaktanárként és higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott magatartása folytán élvezi tanítványainak, a szülőknek és kollégáinak a rokonszenvét, megbecsülését. Felesége Gaál Mária - dr. Gaál Károly közgazdász és Dubecz Anna általános iskolai tanárnő leánya- közgazdasági szakközépiskolai, tanítói, középiskolai tanári és gyógypedagógusi képesítéssel rendelkezik. Ehhez csatlakozik még széles körű tájékozottsága, fáradhatatlan dinamizmusa. Képesítéseinek birtokában néhány évig Esztergomban általános és középiskolában tanított, utána Komárom megyében a nevelőintézeteknek volt a megyei szakfelügyelője, szaktanácsadója. Jelenleg a Belügyminisztérium kiemelt dolgozója. Naponta utazik Esztergomból budapesti munkahelyére - szociális otthonok és nevelőintézetek tartoznak hatáskörébe. Kiemelkedő munkabírása, sokoldalúsága folytán egyben szorgos feleség, jó háziasszony és gondos, áldozatkész családanya. Két fiúunokámnak örvendhetek. Gyuri már okleveles testnevelő tanár és jelenleg joghallgató, Gábor pedig az ELTE bio-kémia szakos hallgatója. Jeles tanulmányi eredményeik, szolid magatartásuk folytán élvezik a család és egyéb környezetük megbecsülését, szeretetét. A felvidéki magyar kultúra támogatása Úgy érzem, hogy mind a magam, mind pedig boldogult feleségemmel történt ama közös és egyöntetű elhatározásunkról is kell írnom, mely szerint a tragikus körülmények között elhunyt, kiváló tehetségű Zsuzsa leányunk emlékét kívántuk megörökíteni kimagasló pedagógiai és egyéb tevékenységéhez méltó emlékkel, a Besey-Tatárik Díjjal, melyet a Rákóczi Szövetség gondozására bíztunk. íme részlet az alapító okiratból: „Alulírott Besey László és neje Tatárik Erzsébet - mindketten Esztergom, Monteverdi u. 1/11. sz. alatti lakosok, nyugdíjas pedagógusok - 1993. március 6-ával bezárólag 250.000 Ft, azaz kettőszázötven-ezer forint alapítványi támogatási összeget fizettünk be a Rákóczi Szövetség Alapítványa javára. (1995. december 20-ig az alap kiegészítve 500.000 -félmillió- forintra.) A befizetett összeggel kapcsolatos kikötésünk, hogy ezt a Rákóczi Szövetség Alapítványa elkülönített alszámlán köteles kezelni és csak az alábbiakban meghatározott célokra jogosult fordítani. Besey László és felsége felvidéki születésűek, ahol 1945-ig magyar tannyelvű iskolában tanítottak. Ugyancsak felvidéki (bényi) születésű néhai leányuk, Besey Zsuzsanna, magyar nyelv és irodalom és történelem szakos szakfelügyelő tanárnő, akinek pedagógiai és egyéb tevékenységében kimagasló helyet foglalt el a magyar anyanyelvi kultúra és a magyar történelmi hagyományok ápolása. A jelen alappal szülei ennek a gondolatnak és tevékenységnek a fenntartását kívánják szolgálni és anyagilag támogatást nyújtani a Szlovákiában élö magyar etnikum leendő pedagógusainak és általuk az egységes anyanyelvi kultúra ápolásához. Mindezt kiemelten a magyar nyelv és irodalom és a
