Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Egybevetve a fentieket és figyelembe véve ellenfeleim étvágyát, esetleg még más, mellécsúsztatott körülmények felhasználását, várhatóan lényegesen rosszabbul alakulhatott volna mind a magam, mind pedig családom sorsa. Baros Gyula piszkálódásai Mellécsúsztatott körülmények? Mik voltak, vagy lettek volna ezek? Például olyanok, mint amikor Baros Gyula, az esztergomi Kossuth Lajos Általános Iskola, ezzel egyben a feleségem igazgatója, minden áron meg akarta szerezni a mi lakásunkat, ami a feleségem nevére kiutalt szolgálati lakás volt. A lakás felmondására azonban Baros Gyulának nem volt jogcíme. Ezért aztán a háttérből mindenféle alaptalan, mondvacsinált vádak terjesztésével az esztergomi pártfunkcionáriusok körében igyekezett ellenünk ellenséges hangulatot teremteni. Hozzáteszem, sikertelenül. Sziffert Józsefnek, az esztergomi Prímás-szigeten lévő gyár igazgatójának meg is mondta, hogy majd ő szétszórja ezt a Besey-bandát. Mivel kezdte? Azzal, hogy a feleségemet a Kapuiskolából - ahol már hét éven át tanított - osztályával együtt áthelyezte a Városháza egyik emeleti termébe. Ezzel az történt, hogy a feleségemet büntette meg, mert munkahelyét a lakása mellől áthelyezte a Széchenyi térre. Én ekkor már - 1958 áprilisától Piliscsabán tanítottam - a korai vonattal elutaztam, a feleségemre hárultak a család terhei kora reggeltől késő délutánig. Az ilyesféle dolgok ellen még fellebbezni sem volt érdemes, mert Baros Gyula felettes hatósága, a városi művelődési osztály vezetője a saját felesége, Baros Gyuláné volt. Sőt, egyúttal a Pedagógusok Szakszervezetének helyi elnöke. Baros Gyulánénak, mint osztályvezetőnek a döntései ellen a pedagógusok döntőbizottságához lehetett fellebbezni. Ennek az elnöke pedig Baros Gyula volt. Tehát mondjuk, hogy Baros Gyula igazgató valamely intézkedését az illető pedagógus megfellebbezte volna Baros Gyuláné felé. Mondjuk, hogy Barosné elutasította volna a fellebbezést, de az illető kartárs ez ellen a döntőbizottsághoz fordult volna. Annak viszont Baros Gyula volt az elnöke. Mit lehetett volna ebben az esetben várni? Tudomásom szerint ilyen eset nem is fordult elő. Ez csak annak volt köszönhető, hogy Baros Gyulánénak a pedagógusok iránti lojális, segítőkész magatartása ellensúlyozni tudta férje negatív jellegű mentalitásának megnyilvánulásait és a munkában felmutatott lazaságait. Érdeme, hogy nyugdíjazása után megszervezte és vezette különböző alkalmak felhasználásával a nyugdíjas pedagógusok klubját, rendszeres összejöveteleit és egyéb találkozásait (kirándulások, színház, előadások). Baros Gyula a lakás kérdésében nem szűnt meg állandóan piszkálódni. Babjak Bélát, aki a Kossuth iskola egyik nevelője volt, több alkalommal arra buzdította, hogy mondja meg nekünk, menjünk el szépszerivel Esztergomból, mert előbb-utóbb úgyis kirúgnak minket Komárom megyéből. Baros Gyula mindig szorosan kapcsolódott Szupek Ferenchez. Szupek meg egyszer meghívta a Várpresszóba a Pedagógusok Szakszervezetének megyei titkárát (magától tőle tudom), és különböző érvekkel igyekezett őt ellenem hangolni. Szupek mondanivalóját szó szerint nem tudom idézni. A lényegre viszont nagyon jól emlékszem. A párt nevében beszélt olyan értelemben, hogy Beseynek a megyéből való eltávolítása érdekében a Pedagógusok Szakszervezetének is mindent el kell követnie. Erről a beszélgetésről és annak tartalmáról Baros Gyulának is tudomása volt. Ő maga dicsekedett vele Babjak Bélának, hogy Szupek útján a szakszervezetet is bevonják a Besey család eltávolításához.