Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Az október 31-i kiküldetésem során Dorogon sikerült elintéznem a helyi Forradalmi Tanácsnál, hogy a Járási Tanács marad a jelenlegi helyén. Esztergomban pár percre beszóltam a családomhoz, hogy itt tevékenykedem, és dolgom végeztével újra bejövök. Egyébként is az otthonom útba esett, akkor a főutcán, a Kossuth Lajos utca 65. szám alatti házban laktunk, az úgynevezett Kapu-iskola pedagógus szolgálati lakásában. Azért hívták Kapu-iskolának, mert valamikor régen iskola volt itt a városfal déli kapujánál. Dr. Bády István a Városi Nemzeti Tanács elnöke Esztergomban Kiküldetésem célja nem volt más, mint némi tájékozódás a forradalomhoz csatlakozott Esztergom város életének legutóbbi eseményeiről, elsősorban is a város Nemzeti Tanácsának munkájáról, no és természetesen, a felmerülő kérdések megbeszélése. Amikor megérkeztem a Városházára, éppen ülésezett a Nemzeti Tanács Dr. Bády István elnökletével. A jelenlévők létszáma kb. 30-35 fő lehetett. Összetétel szerint a lakosság valamennyi rétege képviselve volt. Ahogy az elnöklő Bády István tájékoztatott, a Nemzeti Tanács Esztergomban november 28-án alakult meg, többségében a város ipari vállalatainak küldöttségeiből, tsz-tagokból, a város jelentősebb polgáraiból, értelmiségi dolgozókból. A pedagógusok közül Szalay Ferenc elnökhelyettesen kívül még ketten voltak a tagjai, Heil Ferenc és Horváth Dezső. Az október 31 -i ülésük napirendje igen sokrétű volt, a város életének szinte az egész területét felölelte. A felszólalásokból meg lehetett állapítani, hogy az Esztergomi Városi Nemzeti Tanács roppant aktív és jelentős szerepet játszik a város mindennapi életében, mindent megtesz a lakosság zavartalan közellátásáért, a rend és nyugalom biztosításáért. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a tanács tagjai készségesen vállalják és teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Az volt az érzésem, hogy a Nemzeti Tanács vezetése, irányítása jó kezekben van, tagjait rövid időn belül sikerült megfelelő egységbe kovácsolni, és a tagokon keresztül a lakosság különböző rétegeivel az állandó kontaktust fenntartani. Természetesen - csakúgy, mint Dorogon - itt is felszólaltam, tájékoztattam a Nemzeti Tanácsot a Megyei Tanács Munkástanácsának megalakulásáról, tevékenységéről. Este lett, mire befejeztem a látogatásomat a Nemzeti Tanácsnál. Ahogy kiléptem a tanácselnök szobájából (ugyanis ott tartotta a Nemzeti Tanács a gyűlését), a vb-titkár szobájában Steiner Tiborral találkoztam. Megtudta, hogy a Városházán tartózkodom, eljött, és ott várt rám. Üdvözöltük egymást, Steiner Tibor megkérdezte tőlem, visszamegyek-e Tatabányára, mert ha igen, akkor megkér engem, hogy vigyem őt haza a családjához. Az volt a válaszom, hogy szívesen megtenném, de a dorogi járási vezetőknek biztosra ígértem, hogy hazaviszem őket Nyergesújfalura és Süttőre, számíthatnak rám. Azok bizonyára várnak engem Dorogon. Mi több, Esztergomból is van még egy utasom mondtam Steiner Tibornak -, ugyancsak tanácsi dolgozó, Lábatlanon lakik. Neveket nem említettem, láttam is Steineren, hogy nemigen hiszi, amit mondok. Elbúcsúztam tőle, és lementem a gépkocsihoz. A lépcsőn lefelé menet valahogy megsajnáltam őt. Tudtam, hogy Tatabányáról október 25-én Nagy Kálmánnal és az ávós tisztekkel együtt ő is az esztergomi páncélos hadosztályparancsnokságra menekült, majd a Sötét-kapunál lezajlott véres események után az Esztergomban lakó apósáéknál van. De az is eszembe jutott, hogy most már - hogy úgy mondjam -