Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

mi lesz a feladata. Ez attól függött elsősorban, hogy ki melyik szakosztálynál dolgozott. Nekem természetesen elsődlegesen az oktatásügy jutott, általában pedig az elnöki teendők közül a kapcsolatok területe és az elnök mindenkori helyettesítése. A fentiek megbeszélése után mindenki ment a maga dolgára. Még mielőtt azonban ez megtörtént volna, Schiller István, a Megyei Tanács vb-elnöke bekopogott, bejött a terembe, és a következőket mondta: "Klébert úr telefonált, hogy a Munkástanácsnak együtt kell működnie a Megyei Tanács vezetőségével. Azt is üzeni, hogy el fog jönni." Dr. Klébert Márton fogszakorvos volt, a tatabányai forradalmi események egyik vezéralakja. Mint a Tatabányai Forradalmi Munkás- és Katonatanács titkára mindent elkövetett azért, hogy a forradalom célkitűzései véráldozatok nélkül érvényre jussanak. Sajnos, a Győri Népbíróság mindezt figyelmen kívül hagyta, és 14 évi börtönre ítélte. Még azt sem engedték meg, hogy édesanyja meglátogathassa őt. Meghalt anélkül, hogy a fiát még láthatta volna. Dr. Klébert Márton tragikus sorsa a börtönben ért véget. Az én kiküldetésem másodmagammal Tatabányára szólt az ott formálódó Forradalmi Munkás- és Katonatanács gyűlésére. Zsúfolásig megtelt a Népház terme, kezdettől fogva igen forró volt a hangulat. A párt- és szovjetellenes felszólalások, a különböző követelések elhangzása mellett feltűnt nekem - és ez egyben meg is lepett -, hogy Nagy Imre és kormánya irányába bizonyos elégedetlenség uralkodik, helyette a Győrben székelő Dunántúli Nemzeti Tanács felé fordult a bizalom. Ennek vezetője Szigethy Attila volt. Az egyik, általam ismeretlen felszólaló valami olyasfélét emlegetett, hogy Győrben ellenkormány alakul, és Tatabányának ott a helye. Még olyan kijelentés is elhangzott, hogy "egy lapát szenet se Nagy Imrének!" Ezen a gyűlésen a bányászok küldöttségei kitartottak az előzőleg életbelépett sztrájk gondolata mellett. A gyűlés vezetőségében ott láttam először a pedagógusok közül Dr. Tima Endrét és Mazalin Györgyöt. Mazalin igen nagy hévvel szónokolt, és részéről is a Győr felé való orientálódás volt tapasztalható. Én azelőtt sem Tima Endrét, sem Mazalin Györgyöt személyesen nem ismertem. Dr. Tima egyébként nem tanított, hanem a bányászati trösztnél dolgozott, Mazalin a tatabányai Széchenyi István Általános Iskolánál tanított. Október 24-én a Megyei Pártbizottság részéről közölték velem, hogy Mazalin György, a Széchenyi Általános Iskolában zavartkeltő szélső jobboldali propagandát fejt ki. Felhívtak, hogy nézzünk utána, és vonjuk őt felelősségre. Részünkről persze semmiféle felelősségre vonás nem történt. A mi Munkástanácsunk megbízásából a Népházban tartott gyűlésen én is szót kértem. Bejelentettem, hogy megalakult a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsa, és az októberi magyar forradalom célkitűzéseinek megvalósításához ajánlja fel szolgálatait. Másnap, tehát október 31-én reggel újra összeült a Megyei Munkástanács. Először mindenki beszámolt az előző napi tevékenységéről, tapasztalatairól. Általában az a kép tárult elénk, hogy a megye területén rend van, nincsenek kirívóbb jelenségek, a lakosság túlnyomó többsége nyíltan is a forradalom célkitűzései mellett foglal állást. Jó néhányan felszólaltak olyan értelemben, hogy a tanács dolgozói elégedetlenek a Munkástanács tevékenységével. Az elégedetlenkedés legfőbb oka pedig az volt, hogy a személyi kérdésekben még semmit nem tett, nem távolította el a hivatalból a szélső baloldali elemeket - ahogy az egyik felszólaló megjegyezte-, az ortodox kommunistákat. Ennek a kérdésnek a sürgős lerendezését követelik a tanács dolgozói - hangzott el a tanácskozáson. Felmerült tehát a Megyei Tanács dolgozói részéről, hogy a szélsőséges elemeket sürgősen el kell távolítani, mert uszítanak a forradalom ellen. Ez pedig - úgymond munkástanácsi feladat.