Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

középiskolai tanár, titkára pedig a már említett Horváth Csaba. A pedagógusok közül a Nemzeti Tanács tagja lett még Horváth Dezső, tanítóképző-intézeti gyakorló általános iskolai tanár és Heil Ferenc középiskolai tanár. Ezt követően Esztergomban a Nemzeti Tanács vette kezébe a város életének irányítását. Ebben jelentős érdeme volt Dr. Bády Istvánnak, a Nemzeti Tanács elnökének és Szalay Ferenc elnökhelyettesnek. A Nemzeti Tanács tevékenysége Esztergomban A Nemzeti Tanács létrehozása megnyugtatólag hatott Esztergom lakosságára. A forradalmi események kibontakozása, majd az ávósoknak és a páncélosoknak a fegyveres fellépése, a tömegbe való lövetése idején már nem volt a városnak felelős gazdája, nem volt a városnak olyan tényezője, amely bírta volna a lakosság bizalmát, és megfelelő intézkedésekkel nyugalmat tudott volna teremteni. Még éjszakai lövöldözéseket is lehetett hallani. Ilyet magam is tapasztaltam. A Nemzeti Tanács létrehozása és annak bölcs intézkedései szinte egyik napról a másikra visszaterelték a lakosságot a normális élet folytatásához. Mit tett a Nemzeti Tanács dr. Bády István elnök, az ugyancsak okos, higgadt, a hirtelen előállott változás körülményeihez alkalmazkodó Szalay Ferenc alelnök és Horváth Csaba titkár vezetésével? Kezébe vette a város életének irányítását, naponta ülésezett, begyűjtötte a fennálló problémákat, azokat megvitatva megtette a szükséges intézkedéseket, és nagyon okosan, mindenről tájékoztatta naponta a lakosságot. így rövid időn belül élő és közvetlen kontaktusba került a lakosság különböző rétegeivel. A Nemzeti Tanács nagy érdeme az is, hogy igen határozottan és eredményesen elhárította a személyes és egyéb indítékokból fakadó bosszúállás gondolatát, megakadályozva az esetleges újabb vérontásokat. Igyekezett a rend fenntartása érdekében mindenben a legalitás talaján maradni és ehhez mérten cselekedni, intézkedni. A lakosság túlnyomó többsége mindezt a véres események feletti fájdalom ellenére megértéssel fogadta, és az éjszakánként felelőtlenül lövöldöző, és állítólag vidékről a városba zavarkeltés céljából beszivárgott és fegyverhez jutott egy-két huligánon kívül senkinek nem jutott eszébe veszélyeztetni a kibontakozó rendet és biztonságot. Az október 26-i véres események után Mecséri János ezredes páncélos hadosztályával együtt csatlakozott a forradalomhoz, Budapestre távozott, ahol a fegyverszünet elrendeléséig eredményesen harcolt a szovjet páncélosok ellen. A forradalom leverése után sem ő, sem harcostársai nem kerülhették el Kádár János börtöneit és a kötelet. Én magam - minthogy itthon maradtam - az iskolákkal kapcsolatos tájékozódásom után, október 27-én délután a Kossuth Lajos Általános Iskolában megbeszélést tartottam a középiskolák igazgatóival. Megegyeztünk abban, hogy a további intézkedésig valamennyi iskolában szünetel a tanítás. Azt is megbeszéltük, hogy a kollégiumokban maradt tanulók ellátását, foglalkoztatását és felügyeletét továbbra is biztosítani kell, ha azonban a tanulók haza kívánnak menni, és hazajutásukra megvan a biztosíték, haza kell őket engedni. A megbeszélés tárgyát képezte még az iskolák vagyonának megóvása, az ügyelet folyamatos megszervezése és természetesen arról is szó esett, hogy milyen az iskolák dolgozóinak a forradalomhoz való viszonya. Általában óvatos megfogalmazásban, de csaknem valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy a pedagógusok döntő többsége - beleértve a párttagokat is - a forradalom eszméi mellett foglalt állást, és örömmel venné a parancsuralmi rendszer megdöntését.