Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

hősi halottainak a tiszteletére, aztán amilyen fegyelmezetten viselkedtek, ugyanúgy továbbvonultak, bejárva a város kisebb-nagyobb utcáit. A felvonulás, illetve tüntetés este 10 óra körül ért véget, majd szétoszlott és csend borult a városra. Másnap, október 26-án már kora reggel talpon volt a város, és rövidesen folytatódtak az események. Sok diák vonult fel, főleg a Hell Károly Bányagépészeti Szakközépiskolából. Velük együtt a Széchenyi téren a Városháza előtt nagy tömeg gyűlt össze. Horváth Csaba, szerszámgépgyári ifjú dolgozó elszavalta a Nemzeti dalt a Városháza erkélyéről, aminek hatására a tömeg éltette a forradalmat, majd kötélen leeresztették Rákosi Mátyás mellszobrát és összetörték. Horváth Csaba később Esztergom Város Nemzeti Tanácsának a titkára volt. A tömeg utána a Járásbíróság épülete felé fordult, és a megyei börtönből kiszabadította a foglyokat, köztük sajnos, a köztörvényeseket is. Közben Kertváros felöl három tank érkezett a városba. Végigmentek a város főutcáján, azután megfordultak, az egyik leadott két lövést a Fürdő Szállodára, kettő továbbment és bekanyarodott a Széchenyi térre. Addigra a tömeg valamennyire szétoszlott, de néhányan a Városháza épületében kerestek menedéket. Onnét aztán az első emeletről - állítólag kézifegyverből - rálőttek a tankokra. A tankok viszonozták a tüzet, az egyik a téren lévő Szentháromság szobor egyik talapzati királyalakját lőtte szét, a másik pedig két vagy három lövést adott le a Városháza első emeleti homlokzatára. Rövidesen kiürült a Széchenyi tér, a tankok is elvonultak, a tüntetők közül senki nem sérült meg. Nemsokára egy újabb esemény zajlott le a városban. Az esztergomi Várhegy aljában, a Bazilika közelében áll a volt papi szeminárium monumentális épülete. Ezt az épületet a negyvenes évek végén államosították, a papi szemináriumot a kispapokkal együtt áttelepítették a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő egykori női szerzetesrend épületébe. A szeminárium épületébe először a Rákóczi Ferencről elnevezett katonai középiskolát helyezték el, majd annak Budaörsre történő áthelyezése után az Esztergomba telepített páncélos hadosztályparancsnokságot. Ennek vezetője Mecséri János ezredes volt. Amikor Tatabányát október 25-én elérte a forradalom szele és a szénbányászok köreiben is meg-megmutatkoztak már a forradalmi fellángolás jelei, a szovjet megszállás és a pártállam elleni hangulat mind szélesebb körű megnyilvánulásai, a megyei pártvezetők, az ávósok közül is jó néhányan Esztergomba, az itteni hadosztályparancsnokságra jöttek, hogy védve legyenek. Tény, hogy elmenekültek a vörösnek hirdetett bányászvárosból, a megye székhelyéről, Tatabányáról. Ez valamilyen oldalcsatornákon át kiszivárgott, és ezzel kapcsolatban különböző hírek terjedtek el a városban. Ilyenek például, hogy a hadosztály-parancsokságon politikai foglyokat és diákokat is őrizetben tartanak, és hasonlóak. A szeminárium épületéhez a város felöli út a tanítóképző intézet mellett felfelé elhaladó Várúton és az ezzel szemben lévő, úgynevezett Sötét-kapunak elnevezett alagúton át vezet. A különböző híresztelések hatására a Sötét-kapuval szemben néhány száz ember gyűlt össze feltehetőleg azzal a céllal, hogy a Sötét-kapun át eljussanak a hadosztályparancsnokság épületéhez. Egyes vélemények szerint az volt az elképzelésük, hogy a hadosztályparancsnokságot felszólítják a forradalomhoz való csatlakozásra, és így az állítólagos politikai foglyoknak íj módon történő kiszabadítására.