Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Vacsora után mind mehettek játszani, Guszti bácsinak viszont szigorú felügyelet mellett a konyhán el kellett a többiek tányérjait és evőeszközeit mosogatni. Este az éhségtől csak nagy sokára tudott elaludni, hajnalban meg már korán ébredt, kopogtak a szemei az éhségtől. Ott ilyen, s ehhez hasonló módszerekkel is neveltek (szabadidő elvonása, stb.) - mesélte Guszti bácsi. Az intézetben egy igen erélyes, ugyanakkor türelmes felügyelő-nevelő volt a napi instruktora, aki jó hatással volt rá. Ennek következtében sikerült behoznia a tanulásban az elmaradását, és még abban a tanévben elvégezni az első osztályt. Nyitrabajnán a szaléziek egy alsó négyosztályos bentlakásos gimnáziumot tartottak fenn. Állítólag abban az időben ismertek voltak bizonyos sajátos pedagógiai eljárások alkalmazásáról. Guszti bácsi ezt a négy gimnáziumi osztályt jelesen végezte el, majd ugyanúgy a tanítóképzőt. Utána egy évig falun tanított, de ez nem elégítette őt ki. Figyelme mindinkább a gyógypedagógiára irányult. Sikerült is neki megszereznie a gyógypedagógiai képesítést. Mint gyógypedagógus, a gyakorlati munkájában úgy érezte, hogy neki ehhez szüksége van az orvostudományra. Az orvostudományhoz viszont szüksége volt a latinra. Nem csinált belőle gondot, latinból érettségi vizsgát tett és utána elvégezte az orvosi egyetemet. Már mint orvos-gyógypedagógus külföldön is végzett híresebb professzorok mellett gyógypedagógiai és orvostudományi tanulmányokat (Svédország, Svájc), aminek folytatásaként hozzáfogott a magyar gyógypedagógia megreformálásához. Tanulmányaira felfigyelt a külföld is, és ennek támogatása révén komoly itthoni harcok után sikerült győzelemre vinni az új magyar gyógypedagógiai koncepciót, egyben a gyógypedagógiai tanárképzés új útjait is kimunkálni. Mint a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója - mesélte nekünk holmi hangfogóval Bárczi Guszti bácsi - 1945 után az oroszok részéről közel két évig folytonos zaklatásnak volt kitéve. Bírálták, hibásnak minősítették az ő elméleti téziseit, gyakorlati tevékenységét, a főiskola tantervi anyagát. Azzal vádolták, hogy szembeáll a szovjet gyógypedagógiával. Mikor mindezt megunta, főleg mert tartott az új magyar gyógypedagógia művelőinek félreállításától, az oroszokkal tartott egyik vitájában kijelentette, hogy lényegében ő Popov elméleti alapján áll, noha meg volt róla győződve, hogy a maga területén túlhaladta Popovot. Ezt az oroszok örömmel és elismeréssel fogadták, és ettől kezdve megszűntek a zaklatásaik. Mi több, a legközelebbi alkalommal megkapta a Kossuth-díjat. Természetesen nagy örömömre szolgált, hogy megszereztem dr. Bárczi Gusztáv támogatását a Komárom Megyei Gyógypedagógiai Intézet létesítéséhez. A következő feladat volt a megfelelő épület biztosítása. A tatai járásban Kömlődön találtunk egy kastélyt, amelyik alkalmasnak látszott erre a célra. A kömlődi tanácsnál is pozitív volt az állásfoglalás és határozat született az épület rendbetételére. Jókora nagy kert is tartozott az épülethez. Minderről értesítettem Dr. Bárczi Gusztávot. A legnagyobb meglepetésemre még azon a héten az egyik nap délutánján megjelent nálam az oktatási osztályon, és azzal lépett be hozzám, hogy az épület Kömlődön a célnak megfelel. Kitűnt, hogy kiutazott Kömlődre (Környéről gyalog tette meg a 8 km-es utat), felkereste a tanácselnököt, elment vele a kastélyba, alaposan mindent megszemlélt, és csak ezt követően jött el Tatabányára a dolgok megbeszélésére. A lényeg az, hogy Dr. Bárczi Gusztáv segített kieszközölni a Minisztérium anyagi támogatását, az iskola, illetve helyesebben bentlakásos gyógypedagógiai intézet létrehozásához és működéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítását,