Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

A vállalat vezetősége nyomban utánajárt a dolognak az esztergomi és Esztergomkertvárosi szovjet alakulatoknál, de ott mindenütt tagadták a gerendák elszállításának tényét. Rövidesen illetékes magyar tényezőktől azt az "utasítást" kapta a vállalat, hogy ne firtassa tovább, hová lettek a gerendák, soron kívül újabb gerendákat fog kapni az elszállítottak helyett. Kitűnt, hogy a szovjeteknek sürgősen szükségük volt ilyen gerendákra, ezért lábuk kelt. Engem erről nem tájékoztattak, a vállalat csak arra kért, hogy ne siessek a vállalat kötbérezésével az építés elhúzódása miatt. Csak az újabb sürgetésem során kezdtem rájönni, mi itt a helyzet, amikor úgy félig-meddig a fülembe jutott, hogy a gerendáknak a szovjetek által történt elszállítását vagy négy-öt szemtanú látta. Mindezt azonban szigorúan titkos ügyként kezelték az illetékesek. Ebben az időszakban megyei tanácsülésre került sor, ahová - mint általában a megyei szakosztályvezetők - én is kaptam meghívást. A napirendi pontok megvitatása után interpellációk következtek, amikre az illetékes szakosztályok vezetői vagy helyetteseik válaszoltak. Ezúttal elsőként Soós Erzsébet megyei tanácstag hozzám intézett néhány kérdést a táti általános iskola építésének ügyében. Tát nem Soós Erzsébet körzetéhez tartozott, de megbízást kapott arra, hogy az ottani késedelmes iskolaépítés ügyében szólaljon fel a késedelem okának megállapítása és az építkezés mielőbbi folytatása érdekében. Soós Erzsébet a felszólalásában elsősorban tényként állapította meg, hogy Taton most már hónapok óta szünetelnek az iskolaépítés munkálatai. Ezért a falu lakossága, a gyermekek szülei ugyancsak nyugtalankodnak, és várják az építés mielőbbi folytatásához szükséges sürgős intézkedéseket. Feltette azután Soós Erzsébet a kérdést, "mit tud az üggyel kapcsolatban az oktatási osztály, ismeri-e az építési munkálatok elhúzódásának, sőt, szüneteltetésének az okát? Ha igen, mit tett és mit kíván a jövőben tenni az oktatási osztály vezetője annak érdekében, hogy a vázolt állapotot záros határidőn belül meg tudják szüntetni, az építkezést mielőbb be tudják fejezni? Várom minderre az oktatási osztály válaszát" - zárta le a hozzászólását Soós Erzsébet. Nem volt könnyű a helyzetem, nehéz volt mindezekre a kérdésekre elfogadható válaszokat adni. Azt a taktikát követtem, hogy először részletesen ismertettem a táti iskolaépítés egész eddigi történetét a tervezéstől kezdve a jelenlegi állapotig. Ezen belül vázoltam, hogy milyen szervezetekkel milyen tárgyalásokat folytattunk ennek a beruházásnak az érdekében, az építés milyen közbeeső akadályait sikerült elhárítani és az adott helyzetben milyen intézkedéseink vannak folyamatban, lényegében mindenben igazat mondtam, csak eléggé kiszínezve. Az a célkitűzés vezetett, hogy a tanácstagok lássák, milyen jól ismeri az osztály az adott problémát, azt is, hogy jelenleg is komoly lépések vannak folyamatban az építés mielőbbi folytatása érdekében mind az osztály, mind a vállalat részéről. Aki azért jól figyelt, megérezhette, hogy elég sok ebben a válaszomban a díszítés, a mellébeszélés, pláne, hogy a zárószavaimmal elszóltam magam. Azzal fejeztem be a válaszomat, hogy az utóbbi intézkedéseink folytán most már megvan minden reményünk az anyaghiány, az ellopott gerendák pár napon belüli pótlására, az építőmunka folytatására. Úgy látszott, Soós Erzsébet elfogadhatónak tartotta a válaszomat. Azonnal szót kért azonban Dr. Beresztóczy Miklós megyei tanácstag - aki akkor az esztergomi róm. kat. érseki hivatal helytartója volt -, és a következőket mondta: - Az osztályvezető úr a késedelmes építés okául az anyaghiányt, az anyagbeszerzés nehézségeit jelölte meg, és megemlítette, hogy ellopták az építés folytatásához ^szükséges betongerendákat. Kérdezem - folytatta Dr. Beresztóczy -,