Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Olyan szempontból azonban érdekes volt számomra ez a beszélgetés, hogy ebből is meggyőződhettem róla, mennyire uralta az igazgatónő a helyzetet a bizonyos említett politikai háttér védelmében. Lépten-nyomon visszaélt vele. Az egyik kartárs úgy nyilatkozott, hogy azt csinált az iskolában és a faluban, ami neki tetszett, agresszív cselekedetei miatt senki nem merte őt eddig felelősségre vonni. A másodfokú határozat meghozatala előtt ismételten áttekintettem a fegyelmi eljárás minden részletét, és azok alapján a járási határozatot helyénvalónak ítéltem meg. Ezt követően az üggyel kapcsolatban minden vele összefüggő tapasztalatot, bizonylatot egybevetettem, és a kérdést a munkatársaimmal, a Minisztérium illetékeseivel, valamint az elnökséggel is megbeszéltem. A közbeiktatott politikai és egyéb fenyegetőzések ellenére úgy döntöttem, hogy az igazgatónő fellebbezését elutasítom. Ennél fogva állását ugyan elveszítette, de minthogy elérte a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba mehetett. Az Oktatási Minisztérium ezt követően a másodfokú határozat alapján Koroknay Emíliától visszavonta az "Oktatásügy Kiváló Dolgozója" kitüntetését. Molnár Ilona tanárnő ellen nem indult fegyelmi eljárás. Tulajdonképpen bűnrészese volt az igazgatónőnek, testi-lelki jó barátja, évek óta együtt laktak, és kettőjüket az elmondások szerint igen erős szálak fűzték egymáshoz, de Molnár Ilona ellen nem volt megfogható bizonyíték. Ő azonban az eljárás során Tatabányán naponta informálta a Megyei Pártbizottságot arról, hogy a beidézett tanúk közül ki, hogyan vallott. Az igazgatónő kitüntetésének megvonására vonatkozó miniszteri határozat a Közoktatásügyi Közlönyben jelent meg. Bírósági eljárás, Koroknay Emília és a párt győzelme Koroknay Emília igazgatónő sérelmezte a reá vonatkozó elítélő határozatot, a Megyei Pártbizottság pedig azt, hogy az általam irányított és ellenőrzött állami szerv nem volt hajlandó az intő szavát, helyesebben az utasítását elfogadni, és valamilyen címen az igazgatónő ellen indított eljárást megszüntetni. A párt, mint az akkori álláspont szerint a társadalom hegemónja, ebből a dologból presztízskérdést csinált, a Komárom megyei szervezetének képviselői nem hagyhatták el vesztesen a fent leírt színteret. Erre az elbocsátott igazgatónő személyén keresztül volt még egy törvényes lehetőség, mégpedig a bíróság. A "pártatlan" bírósági eljárást azonban előzőleg gondosan elő kellett készíteni. A bírósági eljárás minden momentumát, minden részletét ki kellett dolgozni. Ez így is volt. Ennek megtörténte után Koroknay Emília az elbocsátott, most már azonban nyugdíjas igazgatónő a Tatai Járásbíróságnál pert indított a Tata Járási Tanács ellen azzal, hogy az elbocsátása törvényellenes volt. Kérte ezért a bíróságot, hogy az ellene hozott fegyelmi határozatot semmisítse meg, és ennek alapján helyezze őt vissza az eredeti igazgatói állásába. Koroknay Emília szerint a Tata Járási Tanács fegyelmi bizottsága illetéktelen volt az ellene indított fegyelmi eljárásnak a lefolytatására és az ő elbocsátására. (A fegyelmi eljárást ugyanis a Járási Tanács titkára, nem pedig az oktatási osztály vezetője, vagy annak valamelyik munkatársa vezette). A Tatai Járásbíróság ennek a peres eljárásnak a tárgyalására tanúként engem is megidézett. A tárgyalást két ülnök jelenlétében Dr. Kerekes nevű bíró vezette. A tárgyaláson megjelent a felperes és jogi képviselője, Dr. Etter Ferenc tatai ügyvéd, továbbá a Tata Járási Tanács képviseletében Inotai István, a járási oktatási osztály vezetője és jómagam. A tárgyalás megkezdése előtt a bemutatkozásom alkalmával Dr. Kerekes bíró arra kért engem, hogy hívásomig várakozzak kívül a folyosóból nyíló egyik helyiségben.
