Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Osztályvezetői kinevezésem problémái Ezt a kinevezést én nem akartam elfogadni annak ellenére, hogy az elnökség ragaszkodott a személyemhez, és ezt Dr. Horváth József elnökhelyettes útján tudomásomra is hozták. Az elnökhelyettes az eddigi tanügyigazgatási ténykedésem és több évi gazdag tapasztalataim mellett azzal is érvelt, hogy ezt a kérdést alaposan minden illetékes tényezővel, így az Oktatási Minisztériummal is megbeszélték, ennélfogva a vezetői beosztásomban biztosítva van minden illetékes intézmény teljes támogatása. Ezért a lemondásom igen kellemetlenül érintené egyrészt a Megyei Tanács vezetőségét, másrészt a Minisztérium illetékeseit - mondta nekem Dr. Horváth József elnökhelyettes. Ennek ellenére kihallgatást kértem az Oktatási Minisztériumtól, ahol Kiss Gyula miniszterhelyettes kapott megbízást a fogadásomra. Ott elmondtam kételyeimet az osztályvezetői beosztásomra vonatkozóan, és fő érvként utaltam a Megyei Pártbizottsággal fennálló kedvezőtlen viszonyomra, főleg az agit. prop, osztálynak a személyemmel kapcsolatos bizalmatlanságára. Kiss Gyula miniszterhelyettes kifejezte előttem a Minisztériumnak a személyemhez való ragaszkodását, és kijelentette, hogy az agit. prop, osztállyal kapcsolatban fennálló konfliktusomat a Minisztérium nem tekinti perdöntőnek, annak lerendezését elintézik. Az osztályvezetés általam történt elvállalását még egy rövid megbeszélésem előzte meg Nagy Kálmánnal és Havasi Ferenccel, a Megyei Pártbizottság első titkárával, illetve titkárával. Az ő állásfoglalásuk is pozitív volt a személyemre vonatkozó bizalmatlanság és konfliktusok felszámolását illetően. Ezek után hivatalosan is átvettem az osztály vezetését, az előző, osztályvezetőhelyettesi funkciómba pedig a VB elnöke - javaslatom szerint - Mészáros Zoltánt, az oktatási osztály középiskolai tanulmányi felügyelőjét nevezte ki. Már itt elmondom, hogy ennél jobb megoldást - ahogy mondani szokás - még lámpával sem lehetett volna találni. Mészáros Zoltán alkalmasságához nem fért kétség, feladatát kellő szakértelemmel, kiválóan látta el, a vele való együttműködésem mindvégig zavartalan volt. Osztályvezetői funkciómban is jó néhány nehéz feladatot kellett megoldanom, amelynek a sikeréhez nagyban hozzájárult az osztály dolgozóinak jó együttműködése és a személyemhez kötődő pozitív viszonya. Ennek előfeltétele volt a zavartalan munkafeltételek biztosítása, a kölcsönös bizalom az osztályon és a területen a megfelelő arányos munkamegosztás, nem kevésbé a dolgozók biztonságérzetének fokozatos kialakítása. Ez viszont összefüggött a munkájuk megfelelő értékelésével és elismerésével. Ehhez még azt is hozzá kell fűznünk, hogy ekkorra már a megyei osztály dolgozói, az alárendelt járási és városi oktatási osztályok vezetői és dolgozói, ugyanígy a tanulmányi és szakfelügyelők, megfelelő végzettséggel rendelkező szakemberek, nem egy esetben kiváló szaktekintélyek voltak. Összesítve ezt a kérdést, a Minisztérium megállapítása szerint Komárom megye tanügyigazgatási apparátusa 1953-ban országosan már az átlagosnál jobbak közé tartozott. Ám ami talán még ennél is fontosabb volt, a megye pedagógusai előtt általában megfelelő tekintélynek örvendett, kivéve egy-két gócot, az imitt-amott felbukkanó szórvány csoportosulást. Ezeknek tagjai ugyanis céljaik elérése érdekében nem igen válogattak az eszközökben, és a párt felé az éberségüket, politikai hűségüket a tanügyi apparátus elleni furkálódással igyekeztek dokumentálni, zavart kelteni az osztály rendelkezéseinek, a felügyelet útmutatásainak elferdítésével, és mindezt személyi támadásokra, esetenként egyéb visszaélésekre használták fel.
