Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

volt az esztergomi Tankerületi Főigazgatóságon. Az ő hatásköre a komáromi járásra terjedt ki, de Annavölgyön lakott, és meghívott magukhoz éjszakára, hogy aludjak náluk, mert nem valószínű, hogy az ügy kivizsgálását még a délután folyamán be tudom fejezni. Úgy is történt. Sötét este volt, mire végeztem a kivizsgálással, a kérdés tisztázásával. Először Cser Simon iskolaigazgatót kerestem fel. Ö elmondta, hogy az utóbbi napokban főleg a párttag bányászok soraiban jelentős pedagógusellenes magatartás bontakozott ki Annavölgyön, aminek az elindítója egy Pék nevezetű pártvezetőségi tag. Ennek a Péknek a kislánya IV. osztályos tanuló, az osztály tanítónője pedig Tóth Elekné. Rendelet jött az iskolához - mondta tovább Cser Simon, hogy a téli (nem karácsonyi) szünet előtti utolsó tanítási napon rövidített órák mellett az úttörőmozgalom keretében fenyőfa (nem karácsonyi!) ünnepséget kell tartani. A rendeletnek volt egy melléklete is, amely tartalmazta az ünnepély javasolt műsorát. Ezt a műsort az Úttörők Szövetségének Központi Bizottsága adta ki és az alsóbb szervezetek útján szétküldték az iskoláknak. A javasolt műsorszámok között szerepelt József Attila: Betlehemi királyok c. verse. Tóth Elekné ezt a verset beíratta a tanulók füzetébe, átolvasta velük, és házi feladatul feladta a tanulóinak, hogy tanulják meg. Aki aztán a legszebben tudja a verset elmondani, az fogja majd a fenyőfa ünnepen elszavalni - fűzte hozzá a tanítónő. Másnap már megjelent az iskolában az MDP helyi szervezetének három vezetőségi tagja élükön Pék elvtárssal, nagy handabandát csaptak - mondván -, szélsőséges klerikalizmus az úttörőket vallásos versre tanítani. Követelték, hogy ezt a verset vegyék le a műsorról, a tanulók füzeteiből tépjék ki, vagy ragasszák le, Tóth Eleknét pedig addig is, míg Annavölgyről való elhelyezését elintézik, büntessék meg. Az történt ugyanis, hogy a Pék kislány odahaza hangosan tanulta a verset, és mikor az apja hazajött, a versnek éppen a következő szavait mondogatta: "Isten fia jó napot, jó napot!" Erre az apa felfigyelt, elvette a lányától a verset, és elvitte a párt vezetőségéhez. Ott megbeszélték, hogy a verset le kell tiltani, nem szabad az ünnepélyen elszavalni, mi több, az esetet jelenteni kell a járási pártbizottságnak és az ügyet a párt taggyűlésén is meg kell tárgyalni. Másnap aztán elmentek az iskolába is, hogy a párt nevében tiltakozásukat fejezzék ki a József Attila vers miatt. Közben Pék a lakosság soraiban mindenütt szidta a pedagógusokat és megbotránkozását fejezte ki. Azóta sokan ferdén néznek a pedagógusokra - mondotta Cser Simon igazgató - és olyan is elhangzott, hogy Tóth Eleknét tiltsák el a tanítástól. Azt is közölte velem az igazgató, hogy éppen ma délután öt órakor lesz a pártnak az a taggyűlése, ahol Pék fel fogja vázolni, hogy milyen veszélyben vannak az iskola tanulói a klerikális befolyás miatt. Egyben párthatározatot kíván elfogadtatni a pedagógusok széthelyezése vagy egyéb irányú felelősségre vonása céljából. - Akkor én pont jókor jöttem - mondtam az igazgatónak - mert én elmegyek arra a taggyűlésre, megmagyarázom a tagságnak, hogy miről van itt szó, és hogy mennyire nevetségessé teszik magukat, ha ezt az ügyet tovább folytatják. Az igazgató óva intett, hogy ne menjek oda, az most egy felbolydult méhkas, ő sem mer most párttag létére odamenni. Én pedig elmentem Vilmos Miskával együtt, aki bemutatott engem, hogy a megyétől jöttem a vers ügyében, és így beengedtek. A taggyűlés az annavölgyi lépcsőzetes széksorokkal ellátott kultúrteremben volt. A színpadon egy hosszú asztal körül foglalt helyet a vezetőség. Én Vilmos kollégámmal a teremnek úgy a középtáján foglaltam helyet. Csizmában voltam, derékban átkötött szürke irhabunda, a fejemen meg egy félrecsapott kucsma volt az öltözékem.