Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Gyakran megfordultam ennél a századnál. Egyik alkalommal éppen kihallgatást tartott a század épülete előtt. Fridrich Ferenc alhadnagy, a század aznapi ügyeletes tisztje vezette elő a kihallgatást, aki Fridrich Istvánnak, az 1919-es volt magyar miniszterelnöknek volt az unokaöccse, és jól beszélt magyarul. A kihallgatáson a szolgálatosok jelentései, a szolgálatok átadása és átvétele után következtek a kérelmek. A kérelmezők között voltak aktív szolgálatot teljesítők és néhány gyakorlatra behívott tartalékos katona. Az egyik ilyen tartalékos katona hétvégére kétnapi eltávozást kért. Zverin, a századparancsnok megkérdezte tőle: Maga nős ember? - Igenis, törzskapitány úr - felelte a katona. - Akkor maga már holnap szeretkezni akar a feleségével? - Igenis - hangzott a válasz. - Nos, akkor maga jobbról, maga meg balról - mutatott rá a kérelmező két szomszédjára Zverin századparancsnok - fogják meg ezt az embert, állítsák fejre, és tartsák úgy a lábainál fogva. Mikor ez nagy nehezen megtörtént, Zverin tovább lépett a következő és majd még a rákövetkező kérelmet előterjesztő katona elé. Kérelmüket teljesítette. Aztán odafordult a fejtetőre állított katonához, és megkérdezte tőle: - No, hogy érzi magát fejtetőre állítva? A katona teljesen elvörösödött arccal nagy nehezen kinyögte, hogy rosszul. - Akkor most már állítsák őt lábra - volt a következő parancs, majd jött az újabb kérdés: - Tudja-e, hogy miért kellett a feje tetején állnia? - Nem tudom - szólt a katona. - Nézzen csak a hasára, hogy van feltéve a maga derékszíja? Ekkor tűnt ki valójában, miért kellett az eltávozást kérő katonát fejre állítani. Ugyanis a csehszlovák hadseregben a derékszíj végén rajta volt az összecsatolást szolgáló, rézből készült, kb. 6 x 6 cm nagyságú csat, annak veretén pedig Csehszlovákia állami címere, a dupla farkú oroszlánnal. Ez viszont az illető katonánál fordítva volt felcsatolva, az állami címer oroszlánja fejjel lefelé nézett. Az egész jelenetet a törzskapitány a sorban állók és a külső szemlélők visszafogott nevetése mellett az alábbiakkal zárta le: X.Y. katona (a neve már nem él bennem), jegyezze meg magának, hogy az az oroszlán a maga derekán éppen úgy érezhette magát, mint maga az imént a feje tetejére állítva. Azonnal csatolja át! Az eltávozást megadom, de csak egy napra fejezte be Zverin századparancsnok, és folytatta a kihallgatást. Még jó néhány hasonló, "oktató-nevelő" epizód emléke él bennem Zverin törzskapitány katonai pályafutásának általam megismert szakaszáról. Trencsénből 1938. augusztus 31-én szereltek le. Visszakerültem az iskolához Bénybe, de csak két hétig tanítottam. Ugyanis akkorra már nagyon kiéleződött a helyzet Csehszlovákia és Németország között, és szeptember 17-én visszahívtak a hadsereghez Trencsénbe. Innét a Jánosik nevű hadosztállyal Dél-Morvaországba kerültem mint az egyik gyalogezred páncéltörő osztagának parancsnoka. A müncheni egyezmény után azonban ezt a területet át kellett adni a németeknek, ezért a hadosztályunkat visszahozták Szlovákiába, és a Garam és az Ipoly folyók közötti területre helyezték át. Itt ért minket az első bécsi döntés, amelynek értelmében a Magyarországhoz visszacsatolt területről származókat leszerelték. így kerültem vissza újra Bénybe, az eredeti tanítói beosztásomba.