Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
nemzeti közösségbe. Csehországban a deportáltaknak az egyes helységekbe történt szétszállítása 20-25 C°-os fagyban, nyitott teherautókon történt, ami számos tragédiához vezetett. De ugyanez volt a helyzet Szlovákiában, ahol a falvakból a magyar lakosságot nyitott teherautókon szállították a vasútállomásokra. A nemzetközi észrevételekre reagálva Csehszlovákia ürügyül a 88/0945. számú elnöki dekrétumra hivatkozott, amely szerint a gazdasági munkaerőt át lehet helyezni olyan területekre, ahol munkaerőhiány van. Ez a rendelkezés ugyan csak egy éves időtartamra teszi lehetővé a munkaerő áthelyezését, ezzel azonban mit sem törődve Fierlinger miniszterelnök kijelentette, hogy a felvidéki magyarok széttelepítése Csehországba végleges (Világosság 1946. dec. 25.). Mi több a deportálást vagyonelkobzással is egybekapcsolták. Tehát Csehszlovákia 200 ezer magyarnak az egyoldalú kitelepítését akarta végrehajtani, a többinek pedig a 88/1945. számú közmunkadekrétumra való hivatkozással Csehország szudétanémet területre való deportálását. Ez utóbbit drasztikus eljárásokkal 1946. november 17-én kezdte meg. Közben előzőleg már 1945-ben 37.780 magyart kitoloncoltak. A még megmaradókat reszlovakizálással be akarták olvasztani a szlovák nemzeti közösségbe. Mindezeken felül fogyasztotta a felvidéki magyarság létszámát az a tény, hogy a fentiektől való félelem következtében sokan átmenekültek Magyarországra, sokan pedig a Duna vizében lelték halálukat, mert a határőrök és vámőrök menekülés közben lelövöldözték őket. Ahogy már szó esett róla, a potsdami értekezlet a magyarok egyoldalú kitelepítéséhez nem járult hozzá, ellenben javasolta a felvidéki magyar kérdés rendezése céljából a magyar és csehszlovák kormány közötti közvetlen tárgyalások lefolytatásának és egyezmény megkötésének az útját. Minthogy Csehszlovákia az eredeti szándékát a nagyhatalmak hozzájárulásának hiányában nem tudta megvalósítani, 1945 decemberében a két kormány közötti tárgyalások lefolytatását kezdeményezte. A Prágában megtartott 3 napi tárgyalások azonban nem vezettek megegyezésre, ellenben a Budapesten lefolytatott újabb tárgyalások 1946. február 27én a magyar - csehszlovák lakosságcsere egyezmény aláírását eredményezték. A szlovákok áttelepülése - a magyarok kitelepítése A lakosságcsere egyezmény paritásos alapon jött létre. Ez azt jelentette, hogy ahány magyarországi szlovák önként kéri az áttelepítését Csehszlovákiába, annyi felvidéki magyart telepíthet át a Csehszlovák - Magyar Vegyesbizottság Magyarországra. Az áttelepítésre kerülő személyek kiválasztását a csehszlovák hatóságok végezték. Erre 6 hónap állott rendelkezésükre. Az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben a csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy felfüggeszti a szlovákiai magyarok további kiutasítását, vagyonelkobzását és széttelepítését, valamint hogy szociális segélyt fizet az elbocsátott magyar alkalmazottaknak és a magyar nemzetiségük miatt illetményeiktől eltiltott nyugdíjasoknak, árváknak, stb. Ugyanakkor csehszlovák bizottságok jogot kaptak arra, hogy Magyarország egész területén vizsgálódásokat végezzenek a szlovákok helyzetére vonatkozóan, és hogy propagandát fejtsenek ki az itteni szlovákoknak Csehszlovákiába való áttelepítése érdekében. Vizsgálódásaik eredményeképpen hamis statisztikákkal árasztották el az egész világot, azt állítva, hogy közel félmillió szlovák él Magyarországon. Dr. Daniel Okáli, a magyarországi szlovákok közel félmilliós létszámát tudományos statisztikai adatként deklarálta a világ felé. Kérdés: "miként írhatott össze néhány személy rövid néhány hét
