Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

barakkunkból elmentünk megnézni. Nem akartam hinni a szememnek, de valóban úgy volt. Az őrtorony teteje szép lassan fogyatkozott. Mi aztán visszamentünk a barakkunkba, mert meglehetősen hideg volt, de kitűnt, hogy ez a folyamat az őrváltás után is folytatódott. Reggelre ugyanis nem sok léc meg deszka maradt az őrtorony felső részéből, a tetőzetet csaknem teljes egészében eladták az őrök a hadifoglyoknak. A legérdekesebb a dologban az volt - legalábbis Abgyejev elbeszélése szerint, hogy az őrök elég olcsón megúszták, nem ítélték őket el, nem küldték őket Szibériába. Csak megrovásban és szabadságelvonásban részesültek, és nekik kellett az őrtornyot rendbehozni. Bűnöző gyermekek intézete Szólnom kell még az úszmanyi tiszti hadifogolytábornak bűnöző gyermekek intézetévé történt átszervezéséről. Ez 1946 augusztusában ment végbe, párosítva ezt a folyamatot a tábor hadifogoly tisztjeinek kettéosztásával, majd pedig elszállításával. A dolog azzal kezdődött, hogy a torony alatti kapubejárathoz legközelebb eső jobb és baloldali barakkot a parancsnokság kiüríttette. Az ott elszállásolt hadifoglyok a tábor hátsó traktusaiban kaptak helyet, de többségük nem költözött be barakkba, hanem a szabad ég alatt a barakkok tövében készített magának tartózkodási, ill. fekhelyet. Ott legalább nem csípték őket a poloskák. A tábort az oroszok kihegyezett oszlopok leállításával és azoknak szögesdróttal való átkötésével kettéosztották. A két kiürített barakkot tetőtől talpig felújították, megtörtént azoknak külső és belső tatarozása, berendezésük teljes kicserélése. Amikor mindez készen volt, Voronyezsből meghozták a bűnöző gyerekek első csoportját, sűrűn körülfogva fegyveres őrök és javítóintézeti nevelők kíséretével. Megérkezésük után a körülbelül 50 főt kitevő gyerekcsoportot - becslésem szerint valamennyien tizenévesek voltak - félkörben leültették a tábor bejárata előtti füves térségre. A csoportot továbbra is sűrűn körülvették az őrök és intézeti nevelök. Majd a csoport elé lépett egy általunk eddig ismeretlen orosz tiszt Gyjakov kíséretében, és nagy, hangos beszédet mondott a gyerekeknek. Az alábbi megszólítással kezdte a beszédjét: - "Daragije ribjáta, chrósije ribjata, szavjétszkije ribjáta!" (Kedves gyerekek, jó gyerekek, szovjet gyerekek!) Ezután üdvözölte őket az új otthonukban, ígérte, hogy jó ellátásuk lesz, sok mindent megtanulhatnak, különböző mesterségeket. - Természetesen az intézetben rendnek kell lenni, jól kell magatokat viselni, és hogy rendes szovjet emberekké válhassatok, meg kell tanulnotok dolgozni - mondotta Gyjakov őrnagy. Erre az egyik fiatal - valószínűleg ennek a csoportnak a vezére - bekiáltotta, hogy ők nem akarnak dolgozni, inkább megszöknek. Válaszul a szónok kifejtette, hogy nem kell félni a munkától, meg aztán nem sokat kell majd dolgozniuk, de csak akkor érdemelhetik ki Sztálin elvtárs szeretetét, ha megtanulnak dolgozni. így, és ehhez hasonlóan zajlott le a bűnöző gyerekek fogadása, többszöri belekiabálásokkal, magyarázatokkal, a szabadidő kellemes eltöltésének, sportolási lehetőségek, játékok ígérgetésével. Eltartott ez vagy két óra hosszat, aztán bevezették a gyerekeket a táborba, és a jobb oldalsó, szépen felújított barakkban helyezték el őket. Én akkor újfent kint voltam a tábor előtt az öt német "körfűrész specialistával", a tűzifának való ölfát fűrészelgettük fel. Felmásztunk a farakások tetejére, onnét néztük