Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

előadást. Egy-két órára újra otthon voltunk, amidőn a pódium szereplői felidézték bennünk nagyjaink (Arany, Vörösmarty) alkotásait, felhangzottak a szép magyar dalok, nóták, megszólalt a zenekar, az énekkar, és némi humort, artistamutatványt is volt szerencsénk az előadás során élveznünk. Már az első előadásnak igen nagy sikere volt, ezt aztán többször megismételték. Majd újabb előadások következtek, melyek mind-mind kedvező hatást gyakoroltak a tábor legyengült foglyaira, visszavittek minket szép emlékeinkhez és új reményeket ébresztettek bennünk. A pódium szereplői között nagyszerű énekesek voltak, mint például Ormándy Vendel, Gáspár Sándor, Solt Pál, kitűnő versmondónak bizonyult Kiss Árpád, a Viszontlátásra hadnagy úr c. könyv szerzője, aki könyvében naplószerűen megírta szovjet hadifogságának emlékeit, eseményeit. A testkultúra fenntartása területén a táborban és az előadásokon egyaránt kiemelkedően tevékenykedett a kitűnő két távfutó, Iglói Mihály és Esztergomi Mihály, az énekkar betanításában és vezetésében Nádasy Alfonz tábori lelkész. Voltak aztán táncosaink is, különböző jelenetek alkotói és előadói, összességében néhány hét leforgása alatt egy egész komoly és nívós kultúrgárda alakult ki, és vigyázott a fogolytábor lelki egyensúlyának fenntartására. A kultúrtevékenység a hadifoglyok életének szerves részévé vált, mind jobban kiterebélyesedett, és szinte hétről hétre színre kerültek az egyre nívósabb előadások. Zömében magyar költők, írók müvei kerültek színre (Petőfi, Juhász Gyula, Ady Endre, stb.), de egy-egy idegen író jelentősebb műve is a pódiumra került. így hát nem volt igaza Örkény Istvánnak a Lágerek népe c. könyvében, amikor az úszmanyi tiszti hadifogolytáborról hamis és rosszindulatú információk alapján nagyon becsmérlő képet festett. Elismerés illeti ezért Kadosa (Kiss) Árpádot, aki aztán már idehaza leveleivel felkereste Örkény Istvánt, és eléggé kemény szavakkal, valós tények felsorolásával bemutatta Örkénynek táborunk igazi arculatát, kulturális, klub-, sport- és egyéb tevékenységét. Ez utóbbiakról a Viszontlátásra hadnagy úr c. könyvében olvashatunk. Klub létesítése és az ottani tevékenység A kultúrtevékenységet jól szolgálta, serkentette a klubélet megszervezése is. Itt találkozunk Gaál Béla huszárhadnagy nevével és szerepével, aki nemcsak a felvidéki csoport, de Úszmanyba érkezésünk szinte első napjától fogva az egész fogolytábor vezéralakjává vált. Gaál Béla az oroszokkal kialakult jó kapcsolatát kezdetben néhány apróbb ajándékkal, főleg öngyújtókkal kezdte. Rövidesen bírta is az oroszok abszolút bizalmát. A klub vezetősége és szereplői között találjuk Veszély Károlyt, aki szintén jó kapcsolatot teremtett az oroszokkal, kitűnően zongorázott és harmonikázott, dr. Dési Frigyest, hadi térképészeti századost, úgyis, mint a tábor propagandistáinak egyik vezetőjét, az erdélyi származású és kommunista meggyőződéséért évekig a zsihlavai fegyházban sínylődött Porkoláb Ferenc főpropagandistát, dr. Csorna Sándort, akit Porkoláb Feri leváltása után az oroszok főpropagandistává tettek meg, Cselényi N-it, erdélyi tanárt. Cselényi nagyszerűen fordított oroszból magyarra, az Izvesztyia és a Pravda fontosabb cikkeit naponta fordította, ill. tolmácsolta a tábor propagandistái számára. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Cselényi kitűnő fordítási készsége ellenére beszélni oroszul egyáltalán nem volt képes. Jómagam is a klub vezetőségéhez tartoztam, gyakran tolmácsoltam Leonova asszonynak, aki a klub orosz megbízottja volt. Áldott természetű, csupaszív asszony volt, aki igen megkedvelte a magyarokat, sok mindent elintézett a mi javunkra, és